Hogyan lettel animátor? Mi indított el ezen az úton?

Kerényi Balázs vagyok, 19 éves, egyetemista. Gyúrón nőttem fel és a szomszédos faluban, Tordason vagyok animátor. Az itteni oratórium életébe majdnem a kezdetek óta részt veszek, ugyanis a második nyári tábor előtt kértek fel, hogy menjek el segítőnek. Ekkor még semmit sem tudtam az oratóriumról, de mivel néhány barátom már régebb óta itt tevékenykedett ezért, úgy döntöttem, hogy én is belevágok. Aztán a tábor nagyon megtetszett és elkezdtem évközbe is járni, majd a képzést is elvégeztem és most már 3 éve, hogy az egyik nyári oratórium végén letettem az animátor ígéretet és megkaptam a narancs színű kendőt.

Mit ad neked az animátorközösség?

Mivel Tordas egy kis falu, én mielőtt segítő lettem volna, szinte már az összes animátort ismertem vagy a plébániáról, vagy más közösségekből, így már a kezdetek óta nagyon otthonosan éreztem magam közöttük. Egy dolog van, amit különösen szeretek az animátorközösségben. Ez pedig, hogy nagyon hasonló gondolkodásmódú emberekből áll. Egy közös célunk van az oratóriumban, hogy a gyerekeknek minél több örömet okozzunk és hogy közelebb vigyük őket Istenhez. Ez a közös munkát is megkönnyíti.

Van olyan élményed, ami különösen megmaradt benned az oratórium és a Szalézi család kapcsán és elkísér a mindennapokban?

Van egy élmény, amiben biztos vagyok, hogy nagyon sokáig elkísér majd életem során. Ez pedig, amikor most nyáron lehetőségünk volt az ifjúsági világtalálkozóra kiutazni Rómába. Nekem ez nagyon sokat adott, látni azt a rengeteg fiatalt közösen egy városban. Az pedig, hogy az animátor társaimmal együtt lehettünk ott még inkább különlegessé tette az egész zarándoklatot. Az oratóriumban pedig az animátor ígéretem, a gyerekek, animátortársak, szüleim előtt, valami olyan motivációt adott, hogy még a mai napig is kitart és szívesen veszek részt az oratórium életében.

Hogyan tudsz hiteles maradni a fiatalok előtt? Mit jelent neked közösségben megélni a hited?

Szerintem az ember úgy tud hiteles lenni, ha őszinte, ha nem csak a szép és jó dolgokról beszél, hanem a nehézségekről is. Nekem van egy mondat, ami nagyon megmaradt a képzésem során, és ami szerint próbálok, nem csak az oratóriumban, hanem a többi közösségemben is jelen lenni. Ez pedig: A szalázi animátor, nem csak az oratóriumban animátor, hanem azon kívül is. A mindennapi életben ez segít talán igazán hitelesnek maradnom.

Közösségben megélni a hitemet, szerintem minden fiatalnak egyszerűbb, mint egyedül. És ebben nekem az oratórium és a szalézi család nagyon sokat segített. Akár a feljebb említett római zarándoklat, vagy egy bosco-feszt, vagy csak az oratórium.

Milyen szerepet töltesz be leginkább a csapatban?

Én sose voltam az az igazán hangos egyén, aki mindig igényli a figyelmet. Inkább egy nyugodt, visszafogott, csendesebb, szerény ember, ezért talán sose vágytam igazán arra, hogy olyan szerepem legyen, mint ami most van, de úgy érzem ez is tudott engem fejleszteni. Az évek alatt a közösségünk sok új tagot köszöntött, de sajnos többektől búcsút kellett mondjunk. Ezért ma én már azon animátorok egyike vagyok, aki régóta jelen van az oratóriumban. Ennek köszönhetően már olyan döntésekbe is bevonnak, amik fontosnak számítanak az oratórium, vagy az animátorok közössége szempontjából. Ezek mellett már három éve vezetjük ketten az animátorok képzését, amit nagyon élvezek és szeretek csinálni.

Miért vagy hálás Don Bosco-nak? Mit mondanál neki ha most felhívna téged telefonon?

Ha beszélhetnék Don Bosco-val, akkor hálát mondanék neki, hogy megismerhettem azt amit ő kezdett el. Az oratóriumban nagyon sokat fejlődtem, új emberekkel ismerkedtem meg, barátokat szereztem, és nagyon jó lehetőségekhez jutottam azáltal, hogy ezt kitartóan csinálom már évek óta. Úgyhogy hálás vagyok, azért, hogy egy olyan dolognak vagyok a részese, amit még ő indított el, és hogy a gyerekek iránti szeretet, az ő segítésük, mint cél, elkísért engem éveken keresztül és remélem az életem hátralevő részében is.