Te rajzoltad az idén szentté avatott Troncatti Mária életét bemutató könyv borítóját. Mária nővér már fiatalon megismerte Don Bosco pedagógiáját és lelkiségét. Te is fiatalon találkoztál a szalézi családdal? Mutatkozz be pár mondatban, hogyan kapcsolódsz a szalézi családhoz? 

Dovák Lola vagyok, 20 éves és 8 éve, 5. osztályos koromban találkoztam először a Szalézi családdal egy nyári táborban, ahová az egyik barátnőm hívott el. 

Azóta már nagyon sok szál fűz ide. 

Barátságok, vidám pillanatok, emlékek, tervek, álmok…

Mi az amiért hálát adsz animátorként? 

Hálát adok a világszemléletért, vidámságért, Élet lendületért, amit itt kaptam és még mindig kapok. A közösségért, az emberekért, akiket itt ismertem meg és azért, hogy így számomra igazán fontos dolgokat tehetek.

Hogyan tapasztalod meg Isten jelenlétét az oratóriumban? Hogyan tudod a fiatalokat közelebb vinni Krisztushoz? 

Isten jelen van az életben, mindenben, ami él és kik ne élnének elevenebbül, mint a gyerekek! Krisztus felé az úton mindannyian együtt járunk, egymás által. Szükségünk van egymás segítségére.

Milyen kihívásokkal küzdenek a mai fiatalok? 

Kihívások mindig vannak… Szerintem manapság nagyon nehéz elköteleződni egy dolog mellett, hiszen annyi lehetőséget kínál minden helyzet. Sokan görcsösen keresik az eredetiséget, hogy hogyan legyenek önmaguk úgy, hogy közben mégis tele vannak megfelelési kényszerekkel a család, a barátok, a társadalom felől…Ugyanakkor fiatalokban nagy erő van, amit még sokszor maguk sem ismernek fel, de ha megtalálják, abból valami csodálatos születhet meg!

Mit tanít neked az animátorság önmagadról? Milyen különleges tábori vagy évközi élményt osztanál meg az oratóriumból? 

Már tudom, hogy ki tudok lépni a komfortzónámból, még ha nehéz is, hogy a hibáimból sokat tanulhatok és azt is megtapasztalhattam, hogy milyen jó érzés, ha megvalósul egy ötletem.

Különleges élménynek pedig a kis színdarabokat hoznám, amik a nyári tábor fontos elemei. Nagyon szeretek ezekben részt venni. Mindig izgalmas, hogy a kevés próbákból, a szekrény mélyéről előhúzott jelmezekből, a kissé hiányosan megtanult szövegekből, éppen mi sül majd ki… 

Ha találkoznál Don Boscoval, mit kérdeznél tőle? Miről beszélgetnél vele, milyen gondolataira lennél kivácsni? 

Először is megkérném, hogy meséljen a régi időkről, az ő útjáról és az első oratórium születéséről.

Aztán arra is kíváncsi lennék, hogy milyen ötletei lennének most, a mai oratórium mindennapjaiban.

Végül, hogy mit szól hozzá, hogy a szalézi család ilyen nagyra nőtt!