Elkötelezzük magunkat arra, hogy a Szűzanyához imádkozunk, hogy – miként ő – meghalljuk a Szentlélek hangját életünk fontos döntéseiben.

Egy alkalommal Mária nővér világos, határozott belső szót hallott:

„Gyűjts össze mindent, és őrizd meg együtt az összes pénzt, ami a házban van…”

Ő azonnal sietett összeszedni a kevés – valóban nagyon kevéske – közösségi összeget, valamint a misszió gyógyszertárának pénzét, és ami még fontosabb: a telepesek rábízott megtakarításait is. Ők tudták, hogy a misszionárius nővér gondos kezei biztonságosabbak bárminél ezen a távoli, civilizációtól elzárt vidéken.

Miért ez az üzenet? Mi fog történni? Bárhogyan próbálták találgatni, egyetlen biztos, vigasztaló gondolatra jutottak: Mária, a Keresztények Segítsége gondoskodni fog.

Szombatról vasárnapra virradó éjjel két favágó futott a nővérekhez: a konyha lángokban áll! A misszionárius nővér azonnal odasietett. Sikerült kimenteniük a bent lévő kislányokat, akik rémülten kiáltozva futottak szanaszét…

Csak ekkor jutott eszébe Mária nővérnek a pénz. Így szólt a nővérekhez:

„Irgalom, mentsük meg, hiszen nem is a miénk…”

De már késő volt: a ház teljesen lángokban állt, minden összeomlott.

Közben egy őslakos odahívta Mária nővért, hogy vigyázzon a sebesült igazgatóra. A helyszínre érve nagy meglepetés érte: egy magányos asztal állt ott… azon a szegényes íróasztalon! Odalépett, kinyitotta a fiókot, és ott találta a pénzt, amit elhelyezett.

Hogyan kerülhetett ide, ilyen messzire, miközben az egész épület lángokban állt?

Nem tudta megmagyarázni. Csak megragadta a drága kis csomagot, és hálát adva elindult…

(Forrás: Ricordi missionari tra i Kivari, Gioventù Missionaria 34 (1956) 15, 20–21.)