A Don Bosco nővérek közössége Mindenszentek ünnepe és Halottak napja kapcsán egy napsütéses őszi napon tett látogatást Péliföldszentkereszten, hogy imádságban emlékezzenek meg elhunyt szerzetestársaikról. A csendes zarándoklat egyszerre volt hálaadás, szeretetteljes visszatekintés és közösségben megélt lelki élmény is.

A péliföldszentkereszti temetőben közösen álltak meg azoknak a sírjánál, akik életüket Istennek és a fiatalok szolgálatának ajándékozták. A mécsesek fénye és a ragyogó őszi napsütés különös békét adott a helynek. A nővérek elmondtak egy rövid imát az elhunytakért, majd egyéni csendben is időztek a síroknál, hálát adva mindazért a szolgálatért, amelyet nővértársaik örökségként hagytak rájuk. Az imádságot közös éneklés és rózsafüzér követte. A természet szépsége – a színesedő falevelek, a tiszta levegő és a nap melege – különösen emlékezetessé tette a napot, így maga a teremtett világ is velük imádkozott. A megemlékezés nem csupán a gyász csendje volt, hanem a reményé is: a nővérek hálát adtak Istennek azokért a példákért, amelyeket elhunyt társaik életükkel hagytak maguk után, s kérték, hogy az ő hűségük és szolgáló lelkületük legyen útmutatás a mai közösségeik számára is. A nap végén a nővérek még együtt maradtak egy rövid beszélgetésre és közös sétára, amely tovább mélyítette a testvéri kapcsolatokat.