Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésére, megkínzatására, halálára és temetésére emlékezik az Egyház – ősrégi hagyomány alapján ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmisét. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán. A Jézust jelképző oltár teljesen dísztelen: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya.

A nagypéntek a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. A húsvét előtti 2. és a farsangi időszak vége utáni 45. nap. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről, a liturgiában a húsvéti szent háromnap (Sacrum Triduum Paschale) második napja. Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legszigorúbb böjt, elcsendesedés és gyász ideje.

Hogyan tudjuk megélni Nagypénteket?

Nagypénteket böjttel és lemondásokkal tudjuk megélni, imádsággal járjuk végig a keresztutat és Jézusnak a kereszten kimondott utolsó hét mondatán elmélkedjünk.

A haldokló Jézus utolsó szavait az evangéliumok őrizték meg. A hetes szám, mint a tökéletesség és beteljesedés száma jelenik meg előttünk. Jézus első és utolsó szava kifejezetten az Atyához szól. Ezeknek az Atya megszólításával induló mondatoknak összefogó és egységesítő ereje által egyetlen, Atyjához intézett imádságként hangzik.

1. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34)
2. „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43)
3. „Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme a te anyád!” (Jn 19,26-27)
4. „Éli, Éli, lamma szabaktani ('Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?') (Mt 27,46)
5. „Szomjazom.” (Jn 19,28)
6. „Beteljesedett.” (Jn 19,30)
7. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)

Dsida Jenő: Nagypénteki ima

Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?

Kínoznak?

Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.

Lackfi János:

De nincs más út, csak véres,
fájdalmas, szenvedő…
Ha vele járom végig,
ott leszek, ahol ő.