Március 19-e, Szent József ünnepe, aki az egyetemes Egyház, a keresztény házasságok és családok, apák, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentje.

Don Bosco nagyon szerette és tisztelte Szent Józsefet és a fiatalokat mindig arra biztatta imádkozzanak hozzá, sőt még az Oratórium pártfogójának is választotta, oltalma alá helyezve a tanulókat. Egyszer így biztatta a fiataljait: „szeretném, ha mindannyian az ő védelme alá helyezkednétek: ha szívből imádkoztok hozzá, megkapjátok mindazt a lelki és fizikai kegyelmet, amelyre szükségetek lehet.”

Ezen ünnep alkalmából oratóriumainkhoz kötődő édesapákat kérdeztünk, mit jelent számukra az apaság, milyen örömei és kihívásai vannak és miben változtatta meg őket az édesapaság…

Laci Budapestről:

„Az apaság számomra: megtapasztalni az élet új dimenzióját és Isten végtelen kegyelmét. A legnagyobb öröm az számomra, amikor egymásra figyelve tudunk családként időt tölteni. A legnagyobb kihívás pedig jó példát mutatni a következő generációnak. Mióta édesapa lettem megtanultam háttérembernek lenni. Elfogadtam, hogy nem tudok mindent megoldani egyedül, de mindig jelen tudok lenni és segíteni.”

Árpi Egerből:

„Az apaság számomra az élet kiteljesedését jelenti, hogy szerethetek és nevelhetek egy rámbízott emberpalántát. A legnagyobb örömöm az apaságban a gyermekem szeretete, mosolya, bizalma. A legnagyobb kihívás, hogy az életre neveljem, céltudatos, határozott jó embernek. A legtöbbet abban változtam, hogy felelőségteljesebb lettem.”

Máté Budapestről:

„Számomra az apaság a legszuperebb életforma, nevezhetném akár hivatásnak is, egy csodálatos ajándék és felelősség, amit a Jóistentől kaptam. A legnagyobb örömeim valójában a gyermekeim, illetve az egész családom öröme, ha azt látom, hogy ők boldogok és jól érzik magukat, mosolyognak vagy nevetnek, az hatalmas örömmel tölt el. A legnagyobb kihívás az, hogy akkor is nyugodt és türelmes legyek a gyerekeimmel szemben, amikor nekem nehéz napom van, fáradt vagyok, ilyenkor könnyen felbosszantom magam bármilyen apróságon, pedig valójában ők nem csináltak semmi rosszat, csak gyerekek. Amióta édesapa vagyok teljesen átértékeltem a saját viselkedésemet, minden, amit teszek vagy mondok az egy példa a gyerekeimnek (jó vagy rossz példa egyaránt), így erre próbálok a leginkább figyelni, hogy jó példát mutassak a gyerekeimnek.”