Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott:

„Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Meggyújtottuk a negyedik gyertyát is az adventi koszorún, és akkor most úgy tűnik, hogy minden kész, minden gyönyörű, világos és csillog-villog. És akkor megérkeztünk, nem? És akkor Mária fogja
magát, és utána útnak indul. És aztán még tudjátok jól, hogy lesz egy csomó ide-oda menés ebben az időszakban. És a végén Betlehembe érkeznek…

A mi életünk is ilyesmi lesz, nem? Ahogy elkezdődik a téli vakáció, megyünk a nagymamához, meglátogatjuk a rokonokat, eszünk annál, kibontjuk az ajándékokat a harmadiknál, szóval egy kicsit sűrű időszak lesz. Viszont gondoljátok el, hogy Maria azt mondhatta volna, hogy ó, szuper, jött az angyal, boldog vagyok, minden rendben… De nem maradt otthon, nem maradt az ő kényelmében, hanem fogta magát és ment, hogy az örömöt továbbadja. Ezt kívánjuk nektek is, mert amikor ez a sok-sok találkozás van általában Karácsony környékén, azért néha el tud fáradni benne az ember.

Viszont menjünk ezekre a találkozásokra, azzal az örömhírrel, ahogy Mária, Jézus anyja Jézust hordozva tette. És ezért javasoljuk nektek, hogyha van egy picike Jézuskátok, vagy akár egy ábra, amit kinyomtattok, hordozzátok magatoknál, és amikor egy kicsit nehezebb jelen lenni és az örömöt átadni másoknak, akár a saját családotokban is, akkor nézzetek rá erre a kicsi gyermekre, hogy Őt viszitek! Nem magatok adjátok az örömet, ti Őt viszitek és Ő majd adja azt. Áldott karácsonyt kívánunk nektek!

Nagy Kata novícia és Németh Márta novícia