„Azt hiszem sosem fogom elfelejteni mennyi élményben, és kegyelemben részesültem.” (Pluhár-Sági Bori segítő)
„Felejthetetlen élményben volt részünk. A kölcsönös nyitottságnak hála hamar megtaláltuk a gyerekekkel a közös hangot.” (Darufalvi Eszter segítő)
A Felzárkózó Települések programba tartozó borsodi kis településen, Balajton a szalézi rend segítségével működik egy Jelenléti Pont elnevezésű ház, ahol olyan fiatalokhoz jutnak el a szakemberek és szerzetesek, akik mélyszegénységben élnek. Idén nyáron többek között két önkéntes, valamint Zsófi nővér és Carolina nővér látogattak el a gyermekekhez és szerveztek nekik felejthetetlen programokat.
Balajt egy kicsivel több, mint 500 fővel rendelkező község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében. A Jelenléti Pontok annak érdekében jöttek létre, hogy elmaradott településeket zárkóztassanak fel. Ebbe bele tartozik a helyi ügyek intézése, családok támogatása és a településen élő gyermekekkel való foglalkozás. – számol be Darufalvi Eszter, táboroztató, önkéntes. Hozzátette: Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy felejthetetlen élményben volt részünk a táborban. A kölcsönös nyitottságnak hála hamar megtaláltuk a gyerekekkel a közös hangot. Mi az előzetes szervezésben nem vettünk részt, de a szervezőkkel együttműködve nemcsak segíteni, de gazdagítani is tudtuk a programot. Új dalokat, imádságokat, táncokat és játékokat adtunk a közösségnek. A programok rendkívül változatosak voltak. Az egyik délelőtt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy felfújható ugrálóvárat biztosított a táborozóknak. A másikon a kazincbarcikai oratórium tartott zenés foglalkozást, a harmadikon pedig egy humoros bohóc előadását láthattuk, valamint egy mesejátékot is. Személyes kedvenceim a zenés foglalkozások voltak. Ezek arra irányultak, hogy a nagyrészt roma származású fiatalokat közelebb vigyék a saját folklórjukhoz a cigány népzenén és táncokon keresztül.
Pluhár-Sági Bori táboroztató, önkéntes hozzáfűzte: Csodálatos élmény volt csodálatos gyerekek közt! A szalézi gyermektáborban 3 napot töltöttünk, ahol roma származású gyerekeknek tartottunk foglalkozásokat. Azt hiszem sosem fogom elfelejteni mennyi élményben, és kegyelemben részesültem! Fantasztikus volt látni, milyen lelkesen éneklik a dicsőítő dalokat, mindent bele adnak, hogy a Jóisten még jobban hallja őket. A közös játékok és programok mellett igazi kis barátokra leltem. Az egész napos együttlét magában hordozta, hogy jobban megismerhettem őket. Mélyszegénység és mégis értékes, életvidám, talpraesett társaság, mind a felnőttek, mind a gyerekek, olyanok, akár egy hatalmas család! Igazán hálás vagyok, hogy ott lehettem, rengeteg tapasztalatot szereztem. Megtanultam, hogyan bánjak olyan gyerekekkel, akik teljesen más háttérrel rendelkeznek, mint a nagy átlag. Amikor velük voltam, észrevettem, hogy épp olyan lelkesen és örömmel mondják az imádságokat, ahogy dicsőítenek. Minden kis apróságnak képesek tiszta szívből örülni, és nagyon jószívűek. A reggeli érkezések során mindenki egyszerre rohant elénk, a nyakunkba ugrottak, csillogott a szemük. Hatalmas örömmel fogadtak bennünket, és én ezzel az örömmel a szívemben tértem haza.
Darufalvi Eszter hozzátette: Bámulatos az a munka, amit az ott dolgozók végeznek. Az eredményei szemmel láthatóak, hiszen azok a készségek, amiket a gyerekek a foglalkozások alatt elsajátítanak, sokkal együttműködőbbé, nyitottabbá, fogékonyabbá teszik őket. Ezáltal olyan lehetőségek nyílnak meg előttük, melyekre máskülönben nem lenne mód. Ha ezek a lelkes szociális munkatársak továbbra is ilyen remek munkát végeznek, akkor azzal közelebb kerülünk egy egyenlőbb, empatikusabb és élhetőbb világhoz.
Rengeteget kaptunk tőlük, a gyermekektől és a Szalézi Nővérektől! Köszönjük! – zárták gondolataikat az önkéntesek, Darufalvi Eszter és Pluhár-Sági Bori.
