Augusztus 7-én nagy kegyelmet kaptunk Istentől: novíciák lettünk.
Egy egész ünnepségsorozat után érkeztünk el ehhez a pillanathoz: Augusztus 5-én Torinóban ünnepeltük a nővérek fogadalomújítását, és külön köszöntöttük a különleges évfordulót ünneplőket. Délután már a vonaton ültünk, és Róma felé vettük az irányt, ahol másnap a legújabb nővéreink első fogadalmán vehettünk részt. Nagyszerű volt együtt ünnepelni, találkozni, látni a nővérek, idősek és fiatalok boldogságát ebben a hivatásban.
Így érkeztünk el a 7-éhez. Reggel a Jézus Szíve templomban vettünk részt a szentmisén, és Mária oltalmába ajánlottuk magunkat annál az oltárnál, ahol Don Bosco, már idősen, megértette, hogy Ő, Mária tett mindent. Ezután utaztunk Castel Gandolfoba, a novíciátusban. A szertartást a posztulátusba való belépéshez hasonlóan mi készítettük elő az olvasmányokkal, könyörgésekkel, énekekkel. Sr Maria Luisa, az Intézmény általános titkára röviden beszélt a novíciátus időszakáról, amelyben megalapozzuk későbbi szerzetesi életünket, Jézus követését a szalézi hivatásban. Kifejeztük, hogy válaszolni akarunk Isten hívására a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményben, és kértük, hogy elkezdhessük megismerni a rend Alapszabályait. Sr Maria Luisa ezután befogadott minket az intézménybe, megkaptuk tőle a novíciák medálját, amelynek egyik oldalán a Segítő Szűzanya, Édesanyánk és Mesternőnk, a másik oldalán pedig az Intézmény címere van, amihez mostantól tartozunk. Ezután bemutatott és rábízott minket sr Luisara, a mesternőnkre, aki mostantól elkísér és vezet bennünket. Végül egy énekkel Máriának ajánlottuk magunkat és a novíciátus időszakát.
Jelmondatunknak Jézus Péterhez intézett felszólítását választottuk: Evezz a mélyre! Szeretnénk valóban elengedni a saját kis biztosítékainkat, és kievezni a nyílt tengerre, ahol egyedül Jézusra bízva magunkat, hagyjuk formálni magunkat az Ő Szíve szerint.
Érzelmekkel teli, gyönyörű, de nem könnyű ez az időszak, hiszen néhány napon belül rengeteg dolog történt: elbúcsúztunk az előző közösségünktől, elkezdtük megismerni az újat, ünnepeltünk, költözködtünk – lassacskán azért kezdek megérkezni az örömteli valósághoz, hogy novícia vagyok. Nagyon szép a formálódó új közösségünk is, a másodévesek és a nővérek nagy szeretettel fogadtak. Külön öröm, hogy Nagy Katával együtt már ketten vagyunk novíciák. Mivel pedig minket valóban Isten szeretete gyűjtött össze, Ő lesz az is, aki formál, vezet, és segít szeretni egymást. A kedves olvasó imájába ajánljuk magunkat: a nővérek, a másodéves novíciák: Clara, Martina, Desirè, Sofia, Carmen, Marjam és Kata, és az elsőévesek: Chiara, Magdalena, Mihaela, Maria, Sara, Iva, Sereen, Benedetta, Lara, Monica és Márti.
Köszönjük szépen!
