Halottak napja. Egy alkalommal évekkel ezelőtt, még éppen az első fogadalmam után, szóltak, hogy Annuska nővér rosszul van, nem lehet tudni mennyi ideje van még.
Nagyon közel álltunk egymáshoz, a születésnapjára léptem be, nagyon szerettem volna elmenni hozzá, és ez meg is adatott.
Amikor beléptem a szobájába, ragyogott, az első mondata az volt, hogy készülök a jó Istennel való találkozásra, boldog vagyok. Imádkozzatok, hogy szép találkozás legyen.
Sugárzott, mint, aki alig várja, hogy bekövetkezzen. Olyan izgatott volt, mint egy kisgyerek, aki a karácsonyt várja…

Milyen más így gondolni a halálra… ragyogva…
Akkor tudjuk ezt megtenni, ha ismerjük Azt, Akivel találkozunk és bízunk Benne..
Ismerni pedig úgy lehet a másikat, ha sok időt töltünk együtt, ha sokat tudunk egymásról, ha tudom, hogy velem van, számíthatok rá… akkor bízom Benne… És akkor felismerem már a hangjáról, a lépteiről és vágyott lehet a találkozás.
Mi mégis félünk… mert a bűneink eltávolítanak, és mert nem ismerjük eléggé az Istent.

Egy asszony arra kérte a plébánosát, hogy ha meghal, a ravatalán tegyenek egy kiskanalat a kezébe. A papot igencsak meglepte a furcsa kérés, erre az idős nő mesélni kezdett… Tudja atya, én nagyon szeretem az édességet. Amikor vendégségbe hívnak, mindig megnézem, hogy van-e kiskanál a terítéken, számomra ugyanis az azt jelenti, hogy a legjobb rész még hátra van. Amikor az emberek eljönnek a temetésemre és meglátják a kiskanalat, biztosan megkérdezik majd, miért van ott. Kérem, hogy mondják majd el hogy, azért, mert a legjobb rész, most következik.
(vö. Bruno Ferrero: A kiskanál)

Hisszük-e, hogy a halállal kezdődik a legjobb rész? Készülünk-e rá?
Van egy könyv, aminek az a címe: Megszülettünk, és nem halunk meg soha. Nagyon szeretek erre így gondolni, hogy az örökéletet éljük.

Ezekben a napokban különösen hív minket az Egyház az elhunytakért való imádságra. Segíthetünk, hogy a Mennyországba érjenek. Nem rég tudtam meg, hogy az S.O.S. üzenet Save Our Suols azt jelenti Mentsétek Meg Lelkeinket. Az imáinkkal megmenthetjük, eltávozott szeretteink lelkét… És az értük mondott ima visszahat ránk is, oldódik általa a sérelem, a hiány, az esetleges lelkiismeret-furdalás. Nem vagyunk tehetetlenek, imádkozhatunk értük…

Próbáljuk minél jobban megismerni az Istent, hogy olyan vágyott és szép lehessen a találkozás, mint ahogyan azt Annuska nővér mondta.