Október 7-én hivatalosan is beléptem a posztulátusba, ami a novíciátust megelőző időszak a szalézi nővérek formációja során.

Nagyon értékes volt a medália átadását megelőző időszak. A Szentlelket segítségül hívva kerestük azt az igét, amivel Jézus minket, mint csoportot akar megszólítani. A választásunk végül a Mt 14,22-33-ra esett, azon belül is ezt választottuk mottónak: „Bátorság, Én vagyok!” (Mt 14,27b). Nagyszerű volt látni, ahogy mindenki számára kibontotta magát ez az evangéliumi szakasz. Megfogalmaztuk, hogy az előttünk álló úton Jézusra szegezett tekintettel, vele együtt szeretnénk járni, tudva, hogy mindenben és mindenkiben, amivel és akivel találkozunk, Ő szólít: Én vagyok! Szeretnénk engedni, hogy mint Pétert, formáljon, próba elé állítson, megmentsen, és így, megmentettségünk tudatában kapcsolódjunk másokhoz. Megérintett minket a bárkában utazó apostolok képe is: mint ők, mi is Isten által összehívott, megálmodott közösség vagyunk, és ennek tudatában szeretnénk gondoskodni egymásról, kísérni egymást.

Ezekkel az előkészületekkel léptünk Mária elé október 7-én, hogy a kezébe helyezzük magunkat, egymást és a ránk váró utat. Az ünnepség egészen egyszerű és családias volt, a magunk választotta énekekkel, Don Bosco és Mazzarello Mária szavaival, az Igével és Sr Tchari, a generális Anya helyettesének buzdításával. Nagyon szép pillanat volt, amikor megkaptuk a medáliát, amelynek egyik oldalán a Segítő Szűz Mária van a Kisjézussal, másik oldalán pedig Don Bosco. A végén az általunk írt imával ajánlottuk magunkat Máriának, és a saját nyelveinken imádkoztuk a könyörgéseket. Az ünnepet a Miatyánkkal és máriás és szalézi énekekkel zártuk. Külön öröm volt számomra, hogy az édesanyám is eljöhetett, és az ő jelenlétében ajánlhattam magam az égi Édesanyámnak.

Nagyon szép, hogy ezt a napot így előkészülve, tudatosan élhettem meg. Egy elindulást ünnepeltünk, reményeket. Most rábíztam mindent a Szűzanyára, a félelmeimet, kétségeimet, múltamat, jövőmet, és azzal a bátorsággal indulok el, hogy ő kísér, közbenjár, és Jézushoz vezet, akit szeretnék egyre közelebbről ismerni és követni. Köszönjük és továbbra is kérjük az imáitokat Magdalena, Benedetta, Iva, Lara, Marija, Markéta, Mihaela, Monica, Sara és Sereen, Chiara (aki Spanyolországban kapta meg a medáliát) és a magam számára, hogy Istennek tetszően, bátran és nagylelkűen éljük meg ezt az időszakot.

Szeretettel

Németh Márti