Nagy öröm mindannyiunk számára, hogy az idei évben Ferenc pápa Csíksomlyóra látogatott. A szalézi nővérekkel kilencen keltünk útra, hogy részt vegyünk a történelmileg is nagy eseményen. Brassóig kis busszal mentünk, majd június elseje hajnalában a zarándokvonatra szállva indultunk el a Mária-kegyhely felé. Reménykedtünk a szép időben, de úgy látszik szükség volt a nagy esőre és viharra, hogy még inkább egy közösséggé kovácsoljanak bennünket a körülmények. Színes esőkabátok, esernyők, sártenger, csúszós domboldal és nyitott szívű, éneklő zarándokok. A hosszú út a személyes beszélgetésekre és találkozásokra is adott időt – mind jobban megismerhettük egymást. De főként, közösen haladhattunk egy úton, hogy elérjük célunkat: a csíksomlyói dombtetőt, ahol Ferenc pápa tartott szentmisét több ezrünk számára. Mire elkezdődött a szentmise, az eső is elállt, a végére a Nap is kisütött, és hálatelt szívvel indultunk el hazafelé.
Milyen sokszor így van ez lelki életünkben is. A tomboló viharban, záporban, hegyre menetelésben Jézus felteszi számunkra a kérdést: Most is kitartasz Értem? Fontos neked a kapcsolatunk annyira, hogy megküzdj Értem? Sokszor megijedünk a körülményektől, amiket nem tudunk megváltoztatni. De a hozzáállásom felől igenis én nekem kell döntenem. Vajon a nehézségekben lehetőséget látok a fejlődésre? Vagy pedig összeroskadok alatta, mondván nincs értelme a küzdelemnek? Aki a végsőkig reménységgel kitart, bízhat abban, hogy célba fog érni, hogy a küzdelemnek meglesz a gyümölcse, s végül Magával Istennel találkozhat. Ferenc pápa is ezzel az üzenettel küldött bennünket utunkra: „Aki kockáztat, annak az Úr nem okoz csalódást!” Hálás a szívünk a Szűzanyának, hogy nemcsak példát ad számunkra, hanem anyai szívvel kísér bennünket életünk zarándokútján.
