Számtalanszor hallhattuk már azt a mondatot, hogy „Annyira bírom a Jóisten humorát!”.

Nomármost, ha eddig nem volt alkalmunk megtapasztalni ezt, akkor 2016. május 14.-én bőségesen volt lehetőségünk nevetnünk ezen mondaton.

Maga az ünnepnap és az időjárás valójában olyan volt, mint maga az Élet. Reményekkel és rengeteg bizalommal indultunk neki, mondván: minden rendben lesz, biztosan hét ágra fog sütni a nap, nem lesz itt semmi „probléma”. De nem úgy történt, ahogy vártuk. Csak esett és esett és zuhogott. Az égen mindenütt szürkéllettek a felhők, ameddig csak a szem ellátott. Egy kis remény… egy halvány napsugár… – sehol sem látszott.

Aztán hirtelen, mikor mindent sikerült „elengednünk”, megküzdenünk a „problémáinkkal”, majd az Úr kezébe helyeznünk azokat, egyszerre csak derengeni kezdett, és a szentmise végeztével minden a helyére került. Vidám lakoma, ünneplés, játék, öröm. S ekkor megjelent egy újabb, feketébb árnyalatú felhő. Ismét sűrű esőcseppek, szemöldökhúzogatás és ráncolás, kis sikoltozás, pánik-szerű pakolás. Majd amint minden a helyére került, újra napsütés – be – borult az ég.

Majd ismét…Az életünk örökös körforgása lezajlott egyetlen nap folyamán. Ráismerhettünk arra, mint kapunk újabb és újabb kihívásokat a mindennapoktól, a helyzetektől, amiknek sorra meg kell felelnünk akkor és ott. Rádöbbenhettünk, hogy az elvárásaink nincsenek mindig összhangban azzal, amit végül kapunk az Úrtól; ellenben amit kaptunk, arra két úton keresztül felehetünk: tiltakozhatunk ellene mondván: „Mi nem erre számítottunk!”, vagy elfogadhatjuk és az Ő kezébe helyezhetjük: „Legyen meg a Te akaratod.”.

Mondhatni, nem is mi „adtunk ajándékot” Mazarello Szent Máriának, hanem Ő ajándékozott meg minket „üzenetével”:

Legyetek minden egyes helyzetben vidámak és derűsek!

Ne görcsöljetek rá se a jelenre, se a jövőre, hanem bízzátok azt az Úrra!

Fogadjátok el azt, ami adatott, és hozzátok ki belőle a legtöbbet!

És ezennel megöntözlek Titeket, Segítő Szűz Mária Leányai és minden Szalézi Segítő és Munkatárs az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében!

Kaphattunk volna ennél nagyobb és személyesebb „áldást” aznap további munkánkra?

Én úgy hiszem, semmiképp sem! És még az ég is ismét a legszebb színbe öltöztetett számunkra: méghozzá szürkébe…

Szögeczki Sára