Évekkel ezelőtt a Mogyoródi Nyári Oratórium Gyöngyösön a Ferences atyáknál kirándult, azóta Kázmér atya minden évben hűségesen küldözgette a meghívót a Fájdalmas Szűzanya búcsújára.

Ám több éven át csak lélekben tudtunk ott lenni, mivel szeptember utolsó vasárnapján Mogyoródon  ünnepeltünk. 
Éppen ezért hosszú éveken át készültek a Kati nővér örökfogadalmakor (2012. október) született  Gyermek Rózsafüzér Társulat lánykái, hogy részt vehessenek ezen a lélekemelő ünnepen. 2014. júliusától a Kiskalász tagjaiként hűségesen öltöztetik a Mogyoródi Madonnát, a Békesség Asszonyát, de már nagyon várták, hogy a Szűzanyát a vállukon hordozhassák. 
Szeptember 27-én aztán elérkezett a nagy nap. Korán reggel 23-an indultunk útra kisbuszokkal, személy autóval. Gyöngyösre érve sok-sok  hitvalló emberrel találkoztunk,  és egy nagyon befogadó Egyházközséggel, akik egy csodálatos ünnepet szerveztek  Az egész ország területéről., sőt határokon túlról 93 egyházközség hozta el a Máriácskáját, így csak a plébánia udvarában fértünk el.  De még a mise előtt hosszú sorokban bevonultunk a templomba, hogy „beköszöntsünk” a Gyöngyösi Fájdalmas Szűzanyának. Az ünnepi szentmisén otthonosan éreztük magunkat, mivel  megyéspüspökünk, Beer Miklós püspök atya volt a főcelebráns, majd a búcsús szokások szerint a körmenetben hordoztuk a városban a Mária szobrokat, majd a gyöngyösiek „saját” Úrangyalával zártuk az imádságot. Jól esett a finom ebéd, majd megnéztük a Ferences múzeumot, és az Ország legrégebb óta folyamatosan működő Könyvtárát. Majd a templomba betérve elbúcsúztunk a Szűzanyától. 
Testben elfáradva, de lélekben megújulva boldogan tértünk vissza Mogyoródra.

A Szalézi Munkatársak és az Animátorok is összegyűltek szeptember első napjaiban, hogy megtervezzék az új pasztorációs évet.

De fontos, hogy az imaháttér is meglegyen, éppen ezért a Szalézi Munkatársak gyalogosan indultak Máribesnyőre a Kisboldogasszony napi búcsúba.

Szept 12.-én pedig az animátorok szélesre tárták az Oratórium kapuit, hogy vidám játékkal közösen kezdjük el az új oratóriumi évet.

Szept. 18-19-én a Szerzetesek Terére, Budapestre voltak hivatalosak nemcsak a nővérek, hanem a velük együttműködő világi felnőttek és fiatalok, hogy bemutassák a társadalomnak, hogy mit is tesznek ma a világon a megszentelt élet tagjai. Mogyoródról is sok család és fiatal jelen volt a téren, különösen a péntek esti Don Bosco Rockoperára érkeztek szép számmal, illetve az animátoraink szombati programjára, akik még a Nagyszínpadon is felléphettek.

Szept. 25-27-i hétvége, a pénteki szakadó eső miatt, kicsit csendesebben indult, ám a szombaton délelőtt már a „Kreatív csajok” buzgón dolgoztak, s tanulták az új fajta festési technikákat. A délutáni Oratóriumi délutánonvidáman játszottunk, és beszélgettünk. Különösen örömmel böngésztük az évközi Oratórium jelmondatát ábrázoló molinót, rajta az Oratóriumi fényképekből összeállított Irgalmas Jézus képpel. Így már a kisebbek is megérthették, hogy mit is jelent a „Képmás, máskép/p/!” éves jelmondatunk. És már ezen a szombaton a beszélgető körben az irgalmasság egyik vetületéről, a befogadásról beszélgettünk.
Este a nagyok a Filmklubban „ Mindenség elméletét” nézték meg, nemcsak a kozmológusok a világába nyertünk betekintést, hanem az élet értelméről gondolkodhattunk, ugyanis a vetített filmben a fiatal Stephen Hawking teste egyre szűkebb korlátok közé kerül, szelleme túlszárnyal az elméleti fizika határain.
Vasárnap a Gyermek Rózsafüzértársulat tagjai zarándoklatra mentek, este pedig az animátorok egy csapatépítő játékos estén vettek részt. Hol? Mit? Maradjon az ő titkuk, bár a sasszeműek a fényképekből könnyen rájöhetnek.

Míg naponta a gyerekek az oratóriumban vannak, a szülők dolgoznak, ám fontosnak tartjuk, hogy a szülők is betekintést nyerjenek az oratóriumi tevékenységbe, ezért péntek esténként a családokat invitáljuk az Oratóriumba

. Első hétvégén a Karikás néptánccsoport vezette táncházban közösen gyakorolhattuk a magyar tánc alaplépéseit. Két péntek este pedig a sporté volt a főszerep. Fociban a legjobb csapat megmérkőzhetett az „Apukák” csapatával, bár a Kosárlabdában a szülők nem vállalták a megmérettetést, de itt is a legjobbak érmeket vehettek át. Az utolsó nap pedig a záró este keretében a megtekinthető a Kézműves foglalkozásokon készült munkadarabokból álló kiállítás, majd a szentmisében hálát adunk az együtt töltött egy hónapért, végül táncokból, jelnetekből álló színes műsorra hívunk mindenkit az Oratóriumba!

A nyári szünet első napján, június 15-én, a Kati nővér vezetésével huszonheten útra keltek Mogyoródról, hogy az évenként megrendezésre kerülő Hittantáborban részt vegyenek. 

Balatonlellén, a Badalik  Bertalan Közösségi ház lett arra a hétre az otthonunk. A plébános, Kovács Jenő atya szívesen fogadta be kis csapatunkat, mi pedig örömmel vettünk részt az egyházközség szentmiséin, s közben a gyönyörű templom  üvegablakai biztattak bennünket, hogy egyre inkább a magyar szentek nyomdokait kövessük. Szerdán plébánosunk, Miklós atya is meglátogatott bennünket!  A lelki programok mellett, hajókáztunk, az Afrika Múzeumban jártunk, egy Horgász paradicsomban a Balaton halállományával ismerkedtünk, a táborhelyen pedig játszottunk, s az időjárás is kegyes volt hozzánk, s több délutánt is a strandon töltöttünk. Sajnos az idő nagyon hamar elszaladt, de itthon már várt bennünket a Nyári Oratórium, így szomorkodni nem volt időnk!!!

E három helyszín volt a mogyoródi oratórium kirándulásainak a célpontja. Péliföldszentkereszten rácsodálkoztunk, hogy mennyi oratórium van az országban…

és mennyire nagyszerű az erdőszélén együtt énekelni a szentmisén, majd sok százan együtt játszani. A második héten Dunakeszin, az Opitz Nándor Sportrepülőklub otthonában megismerkedhettünk a vitorlásrepülés titkaival, majd a kisfilm után a hangárban mindenki kipróbálhatta a vitorlásrepülőt, délután pedig azon szerencsés gyerekek, akik egy pályázat nyertesei voltak felülről is megszemlélhették a Gödöllői-dombságot. A harmadik után pedig igazán messzire vezetett, erre a kirándulásról a 4 osztályos Markovits Emma így ír:
A pannonhalmai utazás nagyon jó volt. Odafele busszal mentünk, az út 2 és fél órás volt. Két busszal utaztunk, ha jól tudom összesen 92 gyerek volt és 20 animátor, kis animátor és önkéntes. Amikor leszálltunk a buszról, felgyalogoltunk a gimnázium elé, és ott egy kis interaktív foglalkozáson vehettünk részt. Majd az idegenvezetővel együtt felsétáltunk a templomba. Ott megtudhattuk, hogy a templomban Szent Márton kéz- vagy lábcsontját őrzik. A templom még mindig a régi, de a bútorok kicsit már modernek. A bencések naponta háromszor imádkoznak a templomban. Egyébként maga a templom 800 éves. Még azt is megtudhattuk, hogy ott őrzik a Tihanyi Apátság alapító levelének eredeti változatát, de azt nem láthatja a külvilág. Az idegenvezető megmutatta a templomot és a kerengőt. A kerengő középen levő kis kertben régen gyógynövényeket neveltek. És persze a könyvtárat is megnéztük, amiben több, mint 100 000 könyv van, és ez még csak az egyharmada amit láthatnak az oda látogatók. A többi lent van elhelyezve az alagsorban.

Miután végigjártuk az épületeket, lementünk a gimnázium sportpályájára. Ugyebár, ott van egy gimnázium is, ahova csak fiúk járhatnak. Persze most nem voltak ott, mert nekik is nyári szünet van. A pályán ebédeltünk, aki akarta megnézhette a templomban ebéd után, hogy hogyan imádkoznak a bencések, a többiek focizhattak. Utána Kati nővér feladatlapot osztott ki az animátoroknak, és csapat szerint, ki milyen színű volt (kék, zöld, sárga és piros), beálltunk. Minden csapat elvonult, hogy megoldja a feladatlapot. Azután találkoztunk a főapáttal, aki előadást tartott nekünk a bencések életéről. Majd készítettünk a főapáttal egy közös képet, és elindultunk a buszhoz. Visszafelé úton majdnem mindenki elaludt. Szerintem nagyon jó volt ez a kirándulás, sok érdekes dolgot megtudtunk és örülök, hogy a nővérek és az animátorok megszervezték ezt nekünk!

Markovits Emma (Sárga csapat)