Szeretnék megosztani veletek egy nagyon fontos és boldog eseményt az életemben: a noviciátusba való belépésemet. A noviciátus egy olyan időszak, amikor a Segítő Szűz Mária Leányai rendjének tagjai elmélyítik a hivatásukat, és felkészülnek az első ideiglenes fogadalmuk megtételére. Ez egy nagy lépés a szerzetesi élet felé, amire már régóta vágytam.

A jel ige, amit választottunk még a lelkigyakorlat alatt, ez volt: “Io sono con voi” (Én veletek vagyok). Ez Jézus szavai, akiket a tanítványainak mondott, mielőtt visszament az Atyához. Ez a mondat nagyon sokat jelent nekem, mert azt mutatja, hogy Jézus mindig mellettem áll, és vezet az úton, amit kiválasztott nekem.

Augusztus 6-án érkeztünk meg Castel Gandolfoba, Olaszországba, ahol a noviciátusház található. Hét lány vagyunk, ebből három külföldi (köztük én is), és négy olasz. Aznap este együtt vacsoráztunk a másodéves noviciákkal, akik nagyon kedvesen fogadtak minket. A szálláshelyünket elfoglalva próbáltuk kipihenni magunkat a másnapi ünnepre.

Augusztus 7-én reggel még tartottunk egy próbát, majd 11:30-kor megkezdődött az ünnepélyes belépés a noviciátusba. A szertartás során megkaptuk a rendi szabályzatot, és átadták nekünk a novíciusmesternőt és segítőit, akik kísérni fognak minket ebben az évben. Ezután egy kisebb színdarabbal köszöntöttek minket a felsőbb évesek, majd ebéd és búcsú a velünk együtt ünneplő nővérektől.

Igazából hihetetlen békét éreztem és azt, hogy itt a helyem. Persze ezzel nincs vége, hiszen az igazi formálódás most következik. Tudom, hogy sok öröm lesz és ahogyan maga az élet is, lesznek nehézségek is. A kérdés már csak az, hogy ezekhez hogyan és kinek a segítségével állunk bele. De ahogyan a jelmondat is jelzi: Jézus mindig velünk van és segít nekünk, ha mi eléggé bízunk benne.