Sajnos gyorsan elérkezett ez a nap.

Ez a nap, teljesen más mint a többi, nemcsak a búcsúzkodó tekintetek miatt, a program is másképp alakult. A reggeli animáció helyett az esti mise énekeit próbáltuk, majd hamarosan elindultak a csapatok a falu 6 különböző pontjára, hogy megkezdődjék az akadályverseny. Közösségépítő, ügyességi játékok, és elméleti feladatok váltották egymást, s végül a csapatok a Kápolnába érkeztek, ahol megtaláltuk a „Legszuperebb hőst”, az Úr Jézust.

Ebéd után csak a szereplők jöttek vissza a színpadi próbára az Oratóriumba. A többiek az 5 órás kiállítás megnyitóra érkeztek, után az Oratórium termében megtekintettük az animátorok kis videóját illetve a hónap során készült fényképeket. 6 órakor a Hálaadó szentmisén mondtunk köszönetet a kapott kegyelmekért, majd a vidám menetet a Fő térre vonult, ahol bemutatták a gyerekek és az animátorok a műsorukat. Az animátorok utolsó jelenete még egyszer alá húzta, hogy nem a szuper képességek által, hanem a mindennapokban, az apró feladatok, a hivatásunk hűséges megélése által a lehetünk hőssé, juthatunk el a „Legfőbb hőshöz”.