Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép szombati nap. Ezen a napon hétágra sütött a nap, s az ég tiszta kék volt. Az animanók már az esemény előtt egy órával ott gyülekeztek.

Díszítettek, takarítottak, söpörtek, felmostak és pakoltak. Nagy főnökük, Ewa nővér bölcs tanácsokkal látta el őket. Mikor aztán elérkezett a várva-várt pillanat, jöttek sorban a vendégek. Hoztak magukkal sok finom enni- és innivalót. A jelmezüket sem hagyták otthon. Volt ott mackó, tigris, macskanő, cowgirl, Mary Poppins, (b) anya, (villa) mos, kertész, egy ijesztő szellem is, és néha be-bekukkantott a bölcs Flavio apó is. Még sok más jelmezes ifjú és gyerek volt ott.

Mikorra már mindenki megérkezett, szólt a zene, villogtak a fények és táncoltak az emberek. Sok játék után elhagytuk székeinket, s a zene ütemére roptuk a jobbnál-jobb bansokat. Miután mindenki elfáradt és megszomjazott, megbontottuk finomságainkat. Utána teli gyomorral leültünk és karaokéztunk szebbnél-szebb dalokat. Egy-két szuper csapatjáték is sorra került. S csak egy lufi esett áldozatul a versenynek. Aztán párba álltunk és újságtáncoltunk. Mikor a papír már oly kicsi lett, hogy nem fért rá két ember, akkor a nagyobbik nyakába vette a kisebbiket. Páros táncok is voltak, de akik már elfáradtak, azok leültek és egy jót beszélgettek a barátaikkal. Az animanók végig szorgosan dolgoztak és mindig odafigyeltek a másikra.
Sajnos, mint mindennek, ennek a farsangnak is vége kellett, hogy legyen, így nyolc órakor elmentek a gyerekek. Az animanók fogták a seprűket, lapátokat, s mindent kitakarítottak. Mikor végeztek a munkával, fáradtan dőltek hátra egy-egy kényelmes székbe, és az este folyamán egy jót beszélgettek.
Itt a vége, s ha nem hiszed, gyere el jövőre!

Koncz Klári