„…a Te szavadra, kivetem a hálót.” (Lk 5, 5)

Kategória: Szalézi hírek

Minél többen vagyunk, annál több az ötlet, a kreativitás, a különféle meglátások. Mindezzel együtt (vagy mindennek ellenére), sikerült megtalálnunk azt az Igét, ami posztuláns évünk folyamán elkísér bennünket: közösségben, egységet alkotva, és mégis, mindünknek személyes üzenetet is magában hordozva. Péter szavai számunkra buzdítást jelentenek. A Mester már velünk utazik életünk bárkájában, már ismerhetjük Őt, és tudhatjuk, bízhatunk Benne. Az Ő Szavára, még az irreálisnak és lehetetlennek tűnő helyzetekben is cselekedni tudunk. Kivethettük hálónkat 2019. október 7-én, elengedve minden mást, hogy valóban az Ő akaratát teljesíthessük. S amivel Jézus készül, az olyan gazdag és olyan gyümölcsöző, hogy ezt a sok kegyelmet csak együtt tudjuk bárkánkba emelni…

IMG_0076
IMG_0133
IMG_0139
IMG_0140
IMG_0143
IMG_0145
IMG_0151
IMG_0192
IMG_0193
IMG_0223
IMG_0236
IMG_0254
IMG_0255
IMG_0257
IMG_0259
IMG_0260
IMG_0263
IMG_0264

Efféle gondolatokkal készültünk posztulátusunk megkezdésének ünnepére, 14 lányzó 5 nemzetiségből. Az Aviglianaban eltöltött lelki hétvége után sűrűn követték egymást a ruhapróbák, a plakátkészítés, a dekoráció előkészítése, az énekpróbák, és a Szentírási szakaszok kiválasztása, illetve személyes üzenet keresése Don Boscótól és Mazzarello anyától… A sok teendő közepette különösképp értékeltük az ünnepet megelőző szombat délután csendjét, ahol elgondolkodhattunk a választott Igén, s hogy mire is készülünk valójában. Szinte észre sem vettük, és elrepült az utolsó egy hét, amit még jelöltként tölthettünk a közösségben.
A sok esemény és készülődés után egyszerre csak azon kaptuk magunkat, hogy ott állunk félkörben, s Nieves nővér sorban akasztja nyakunkba a medálokat, amik még az aznap reggeli szentmisén lettek megáldva. Felejthetetlen nyomot hagyott szívünkben a pillanatnak az öröme, amikor posztulánssá lettünk. S mindezt csak fokozta az egymás örömében való ujjongás is. Nem lehet leírni azt a szabadságot, azt a boldogságot, azt az őszinteséget, amit egymás tekintetében felfedezhettünk ezen a napon. Olyan öröm ez, ami a megajándékozottság tudatából forrásozik, és abból a tapasztalatból, hogy egy mindennél nagyobb Szeretet elhívásának lehetünk személyes és élő tanúi. Szívünk öröme ez, olyan titok, ami egységbe, testvériségbe von bennünket, mind szorosabban a szalézi családban, hogy együtt haladjunk az úton, mindig csak előre, amíg a ránk bízottakkal együtt Célba nem érünk.
S hogy mit jelentett számunkra október 7-e? Bizalom; hatalmas hála; öröm; végtelen szeretet; felelősség; választás; a tudat, hogy valakinek a lánya vagyunk; egy olyan élmény, akár a Mennyországban… Mindezt a Buona Notte!-én belüli megosztásban ismerhettük fel igazán, ahol Celestina nővér mindünktől egy-egy szót kért a mai nap alkalmából. Ezzel az örömmel kezdtük meg posztulátusunkat, s napról napra próbáljuk megérteni, megízlelni és felfogni, mit is jelent a medál, Isten szeretetének jele a szívünk fölött…
Hálás szívvel köszönünk minden imádságot és szeretetet, amivel eddig is kísértétek és továbbra is kíséritek utunkat! Hasonlóképp gondolunk rátok mi is a Szalézi Szentföldről!
A posztulánsok nevében szeretettel: Zsófi

Torinó, 2019. október 8.