Jövőre Oroszlány?

Te hol voltál július 13-17-ig? Mi néhányan Pesthidegkútról (immár negyedik alkalommal) ismét elvittük a Szalézi életet Oroszlányba! 

Épp csak kiszálltunk a kocsiból, és a gyerekek már futottak felénk, persze mi is feléjük. A sok régi táborozó mellett az újak is hamar belerázódtak a csapatba. A reggeli gondolatok és a számtalan közös játék hamar összekovácsolt minket: felfedezhettük a saját és a mások értékeit; hogy megbízhatunk egymásban, és egyre inkább odafigyeltünk, mi jó a másikban - másiknak. A kidobósok, társasok, méta stb. mellett a hatalmas számháború játszmákat szinte alig tudtuk befejezni. Ha pedig egy kis pihenésre volt szükség, akkor a „gilisztatolltartó”-, bőrpénztárcakészítés, karkötőfonás és a többi kézműves mindig „kéznél volt”. De nyílt alkalom a lelki feltöltődésre is: naponta szentmisén vehettünk részt, melyre együtt készültünk kis énekpróbával, így „élesbe” mindig zengett a templom a Jóistennek.

„Ha Oroszlány -  akkor felejthetetlen kirándulások”, és ez most sem volt másképp:

Szerdán Kecskédre utaztunk, ahol délben a falusi asszonyok megvendégelése után bizony nem ártott az „elalszik a város”. Csütörtökön pedig Dunaalmás tanyavilágába pillanthattunk be: lovagolhattunk, megismertük Lajost, a 31 éves lovat, és ha már idén elmaradt az olimpia, mi bepótoltuk és kipróbáltuk magunkat a „tanyasi olimpián”.

Mit hoztam még haza magammal? Például: a gyerekek nyitottságát és tiszta tekintetét, a helyiek segítőkészségét, vendégszeretetét (pl.: amikor egy idős néni „csak úgy” hozott nekünk egy doboz sütit a nap végén és óriási szeretettel ránk mosolygott), valamint hálás vagyok, hogy nem csak az ororszlányiaknak, hanem egymásnak is egy újabb oldalát fedezhettük fel.

Jövőre Oroszlány?  - Pesthidegkút ott lesz!