Vasárnapi gondolatok

Kategória: Elmélkedések

Evangélium (Mt. 3,1-12)

Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, és így prédikált: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele. Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész vidéke. Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti.”


Elmélkedés:
„Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.”

„-Jézus a Mennyben van – mondja az édesanya.
Az alig négy éves Frici így válaszol:
-Nem, Jézus nem a Mennyben van, hanem az én szívemben.
Az édesanya meg akarja magyarázni, hogy a Mennyország nem körülhatárolható hely, és hogy az ő szívében is ott van Jézus…
-Anyukám, Jézus a szívemben van és az én szívem a Mennyország.

Isten ott van, ahová beengedik, ahová befogadják.
Ahol Isten van, ott az ember számára megnyílik a Mennyország.”

(Bruno Ferrero: Mi Atyánk, Don Bosco Kiadó 2002, 11.o.)
 

Jézus a szívemben van… próbálok úgy nézni, ahogyan Ő lát, a szeretet tekintetével és az irgalmassággal. Ő „nem aszerint ítél, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall…” (Iz. 11,3) a szívet nézi a jót keresi.

Nem bírál és kritizál hibáinkat keresve, hanem szeretetével kísér akkor is, amikor mi nem akarunk tudni Róla… és alig várja, hogy megtérjünk Hozzá, hogy átölelhessen bennünket. Hogy elhagyjuk mindazt, ami akadályoz Felé, ami másfelé von, ami üres… hogy elfogadjuk a Szeretetét és válaszoljunk rá…

Advent a várakozás ideje. Várakozunk mi és vágyakozva várakozik ránk az Isten.