Krisztus Király ünnepe

Kategória: Elmélkedések

„Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad; - aki megbocsát, az új életre szül.”

(Simon András)

Krisztus Király ünnepén legtöbbször a jobb lator bűnbánó szavait „boncolgatjuk”, szeretjük gyakran a gyónás folyamatát az ő példáján keresztül magunkra is vonatkoztatni; vagy legalábbis példát venni róla. Ezen a vasárnapon azonban arra gondoltam, jó lenne, ha a tekintetünket most magára Jézusra irányítanánk.
A Golgota hegyén állunk, a porban, a viharban, a három megfeszített előtt. Jézus velünk szemben. Körülötte ott ordítoznak az emberek, káromolják, megvetik, lebecsmérlik… És Ő tűr. És nem csupán tűri, de minden egyes lélegzetvételével, minden egyes porcikájával, minden egyes vércseppjével egy újabb „Igen”-t mondd ki az Atyának, és minden egyes ember bűnét magára veszi, és megbocsát. És vár. Csendben. Ránk.
Arra, hogy észrevegyük: nem csupán nekünk van szükségünk bűnbocsánatra, de még nagyobb szükségünk van arra, hogy mi is megtanuljunk megbocsátani. Hányszor megyünk el gyónni, hányszor kérünk mi magunk bocsánatot embertársainktól… és hányszor fordul elő velünk, hogy mi, akik minden egyes alkalommal megkapjuk a megbocsátás kegyelmét az Úrtól, mi magunk nem vagyunk képesek apró emberi gyengeségeket feloldani, elfelejteni. Napokon, éveken, sőt akár egy életen keresztül képesek vagyunk rajtuk lovagolni, miközben azok egyre nagyobb sebet égetnek bennünk és növelik a gyűlöletet embertársaink felé.
Ebben legyen most ezen a vasárnap példa nekünk Krisztus, a Király: tudjunk egymásnak megbocsátani gyengeségeinkért teljes szívünkből. S ha kell minden nap. Fáradhatatlanul. Mint ahogyan Ő is ezt teszi velünk életünk minden egyes pillanatában, emlékeztetve minket arra: hogy a megbocsátás után lehetőségünk van az „új-életre-születésre”…


Szögeczki Sára