Évközi 32. vasárnap ("C" év)

Kategória: Elmélkedések

EVANGÉLIUM Lk 20, 27-38

 Abban az időben:
    Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle:
    ,,Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
    Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt.
A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.''
    Jézus ezt válaszolta nekik: ,,A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
    Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.''

elmélkedés

Jézus mondja: Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, mert az ő számára mindenki él.
Jézus mindig türelmes volt a tanításban, mert tudta, hogy az ember nehezen fogja fel Isten gondolatait. Azért nem lepődik meg a gúnyos kérdésen, amely a feltámadás hitét nevetségesnek akarta feltüntetni. Ezt is felhasználja arra, hogy rávilágítson az örök élet mibenlétére. Az már beérkezés, részesedés Isten életében, nem pedig bontakozás és erőpróba, minta földi élet. Az örök élet hite azon nyugszik, hogy Isten ismeri és szereti övéit, nem feledkezik el róluk, s ez az igazság még nyilvánvalóbb lett Krisztus magatartásában.