Évközi idő 31. vasárnap

Kategória: Elmélkedések

Lk 19, 1-10
Jézus Jerikóba ért és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Erre  az  gyorsan  lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt ami elveszett.”


Lassan már véget ér az Irgalmasság Szentéve, viszont mi keresztények haladunk tovább Mesterünk nyomában az irgalmasság útján. Jézus nem azért hívja le Zakeust a fáról, hogy felsorolja bűneit. Egyszerűen érezteti vele szeretetét, Zakeus megérezte, hogy fontos a Mester számára, nem nézi le, sőt be mer menni a házába. Ez a jézusi szeretet megérintette a szívét, és szeretet-válaszra, bűnbánatra buzdította. 
Ilyen Jézus irgalmas szeretete irántunk is, minden elképzelésünket felülmúló szeretet. És így válhatunk mi is mások felé az Ő irgalmas szeretetének a jelévé.