Húsvét 5. Vasárnapja

Kategória: Elmélkedések

EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Abban az időben:
Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: ,,Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne.

Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti.
Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.''


Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!”

Jézus néhány órával elfogása előtt mondta ezt, afféle végrendeletként.
 Amikor valaki végrendeletet ír, minden letisztul, eltűnnek a felszínes, felesleges dolgok, és csak az igazán lényeges marad meg. Ez a parancs Jézus legnagyobb, legmélyebb, legőszintébb vágya. Egész életében arról a szeretetről tett tanúságot, amelyre aztán felszólít.
Jézus szeretete nagyon konkrét. Ő nem a rózsaszínfelhős-vattacukros szeretetről tanít, hanem döntésekről, tettekről. Arra hív, hogy akkor is szeressük a másikat amikor épp nincs jól, amikor nem tud kedves lenni velünk, amikor nem tudja meghálálni a szeretetünket, vagy ha nem akarja meghálálni… Azt kéri, hogy szeressük azt is aki egy szép szót sem tud mondani, azt is aki rosszindulatú, mert csak akkor leszünk Jézushoz hasonlóak, ha megtanulunk ilyen nagylelkűen szeretni!
Érdemes a szeretet mellett dönteni, mert ez a döntés lehet a „belépőkártyánk” a Mennybe. :)

Nem árt végiggondolni néhány kérdést:

  • Elengedem a fülem mellett Jézus parancsát, vagy meghallom?
  • Tudom-e, akarom-e teljesíteni utolsó kívánságát?
  • Látszik rajtam, hogy Jézus tanítványa vagyok?

        ...és ha ezek közül bármelyikre „nem” a válasz, megteszem az első lépést a változás felé?