Húsvét 4. Vasárnapja

Kategória: Elmélkedések

"Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem.

Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből.
Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,27-30)



E bibliai részt végiggondolva Jézus egy-egy tulajdonsága jelenik meg előttünk. Először Jézussal úgy találkozhatunk, mint egy olyan Pásztorral, aki ismeri a juhait, akik hozzá tartoznak. De a juhok is ismerik az Ő hangját. Mi is irmerhetjük, újra és újra felfedezhetjük a mindennapi imáinkban, ha figyelünk és keressük valóban az Ő hangját. Ezért a mai imámban és elmélkedésemben feltehetem magamnak is a kérdést, hogy én figyelek e az Úr Jézus hangjára? Felismerem Őt a zajban is, vagy csak a csendben? Keresem az Ő hangját és azt, hogy mit mond nekem? 

Az ismeretség után a következő tulajdonság, amivel Jézus rendelkezik, a vezető tulajdonsága. Ez azt mutatja meg, hogy Jézus valóban, mint egy Jó Pásztor elöttünk jár, hogy nekünk is legyen bátorságunk a nyomdokaiba lépni. Jézus mindig is elöttünk járt mindenben. Ő már megtapasztalta elöttünk a fájdalmat, az egyedüllétet, a félelmet, de a ráhagyatkozást, a halált is, de része volt a dicsőségében és a fényben is.

Segítségemre van Jézus életpéldája, amivel előttem bejárt már minden utat?

Ebben az Evangéliumban megjelenik a szeretet is, ami az Atya szeretetét mutatja számunkra. Ő akkora szeretettel van irántunk, hogy sosem hagyja, hogy "kiragadjanak minket az Ő kezéből".

Én megtapasztalom ezt a szeretetet a mindennapjaimban?