Húsvét 2. vasárnapja

Kategória: Elmélkedések

Jézus megjelenik tanítványainak (Jn 20,19-31)

Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: „Békesség néktek!” Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!” Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.



Az ajtók zárva voltak, mert féltek, de mégis bátorságot merítettek a jó hírből, hogy az Úr él. És ekkor hirtelen meglátták Jézust középen állni, aki a zárt ajtók ellenére hirtelen megjelent közöttük és ugyanazzal a köszöntéssel köszöntötte őket, amellyel szenvedése és halála előtt elbúcsúzott tőlük. „Békesség néktek!” Miután békességet hirdetett nekik és szavaival megnyugtatta tanítványait, megmutatta szenvedésének jeleit, amelyek által békességet szerzett. Látták a szegek nyomait és a dárda okozta sebhelyet. Bizonyságát adta, hogy Ő az, aki szenvedése és halála előtt velük volt. A tanítványok szívét betöltő fájdalom, szomorúság örömre változott. Öröm töltötte el szívüket, hogy valóban az Úr van ott. Az történt, amit előre megmondott. Feltámadt a halálból. A feltámadott Úr a mi örömünk forrása. Jézus ígérete beteljesedett, az elválás nem örökre szólt. Jézus megismétli minden jót és üdvösséget ígérő szavait: „Békesség néktek!” - amely békességet jelent Istennel, egymással és környezetükkel. Jézus nem idegenek ajtaján ment be, hanem az Őt keresők, Őt várók, Őt szeretők ajtaján, akik örültek, hogy ott áll középen. Nem a tanítványok keresték meg, és nem ők állították középre, hanem Jézus kereste őket, és Ő állt középre – s a tanítványok örültek ennek. Az Úr a te életedben is a középpont akar lenni. Ha örülsz Neki és engeded, akkor életed békéjét találod meg Benne.