Húsvétvasárnap

Kategória: Elmélkedések

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz.

Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!”

Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból”. (Jn 20,1-9)

A sír üres! Krisztus feltámadott. Mi is feltámadunk, de csak Krisztussal lehet feltámadnunk. Beléje kell kapaszkodnunk megújuló hitünkkel. Őt kell magunkhoz ölelni őszinte bűnbánatunkkal. Vele együtt kell keresztre szegeznünk bűnös életünket. El kell fogadnunk az evangélium erkölcsi rendjét. A szeretet ölelő karjával kell magunkhoz ölelni a tékozló fiúkat és meg kell bocsátanunk minden megtérő ellenségnek.

„ A sírból Krisztus visszatér,
halálon győztes, újra él.
A zsarnokot megkötözi,
kitárja mennyek ajtaját”