Nagyböjt 4. vasárnapja

Kategória: Elmélkedések

Az irgalmas Atya
Lk.15,1-3,11-32
A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák Jézust.

A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük" - mondták. Erre mondott nekik egy példabeszédet: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. - Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."

Elmélkedés: „Képzeld magad az atya helyébe! Szereti fiait, önfeláldozóan dolgozik értük, és nagyon büszke rájuk. Szeretné, ha a lehető legboldogabbak lennének és mindig a számukra legjobbat keresi. Mindenekfölött annak örülne, ha a fiai is hasonló nagylelkűséggel és önátadással válaszolnának a szeretetére. Semmi sem fáj jobban az embernek, mint a viszonzatlan, semmibe vett szeretet. Abban a pillanatban, amikor a fiú csak magára kezd gondolni és elfordul az atya szeretetétől, megkezdődik testi és szellemi leépülésének folyamata. Az örökségének kikérése majdnem olyan volt, mintha atyja halálát kívánta volna, hiszen az örökség csak ezután válhatott volna jogos jussává. Hányszor kívántam én is hasonlót, amikor Isten vezérlő szeretetét csak tehernek éreztem? Minden alkalommal, amikor a bűn következtében elfordulunk Isten szeretetétől és kegyelmétől, esztelenül egy „távoli országba”  menekülünk. ”