Olaszország

Kategória: Animátorok

Amikor először hallottam erről a csapatépítő útról, egyszerűen nem hittem, hogy én valaha is ezen résztvehetnék. Aztán hirtelen már azon kaptam magam, hogy hajnali 4-kor egy kisbuszban ülök, kómás emberek társaságában, útban Olaszország felé. Bár 10 órát utaztunk, mégis mindenki csak egy röpke pillanatnak érezte ezt az időt a közös beszélgetés és a még több közös alvás miatt. Ewa nővér, Carolina nővér és kedves Péter, akik elvállalták a sofőrök megtisztelő szerepét, mindent megtettek annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen az utazás, ami (néhány kavargó gyomrot leszámítva) sikerült is.

2019Olaszorszag001
2019Olaszorszag002
2019Olaszorszag003
2019Olaszorszag004
2019Olaszorszag005
2019Olaszorszag006
2019Olaszorszag007
2019Olaszorszag008
2019Olaszorszag009
2019Olaszorszag010
2019Olaszorszag011
2019Olaszorszag012
2019Olaszorszag013
2019Olaszorszag014
2019Olaszorszag015
2019Olaszorszag016
2019Olaszorszag017
2019Olaszorszag018
2019Olaszorszag019
2019Olaszorszag020
2019Olaszorszag021
2019Olaszorszag022
2019Olaszorszag023
2019Olaszorszag024
2019Olaszorszag025
2019Olaszorszag026
2019Olaszorszag027
2019Olaszorszag028
2019Olaszorszag029
2019Olaszorszag030
2019Olaszorszag031
2019Olaszorszag032
2019Olaszorszag033
2019Olaszorszag034
2019Olaszorszag035
2019Olaszorszag036
2019Olaszorszag037
2019Olaszorszag038
2019Olaszorszag039
2019Olaszorszag040
2019Olaszorszag041
2019Olaszorszag042
2019Olaszorszag043
2019Olaszorszag044
2019Olaszorszag045
2019Olaszorszag046
2019Olaszorszag047
2019Olaszorszag048
2019Olaszorszag049
2019Olaszorszag050
2019Olaszorszag051
2019Olaszorszag052
2019Olaszorszag053
2019Olaszorszag054
2019Olaszorszag055
2019Olaszorszag056
2019Olaszorszag057
2019Olaszorszag058
2019Olaszorszag059
2019Olaszorszag060
2019Olaszorszag061
2019Olaszorszag062
2019Olaszorszag063
2019Olaszorszag064
2019Olaszorszag065
2019Olaszorszag066
2019Olaszorszag067
2019Olaszorszag068
2019Olaszorszag069
2019Olaszorszag070
2019Olaszorszag071
2019Olaszorszag072
2019Olaszorszag073
2019Olaszorszag074
2019Olaszorszag075
2019Olaszorszag076
2019Olaszorszag077
2019Olaszorszag078
2019Olaszorszag079
2019Olaszorszag080
2019Olaszorszag081
2019Olaszorszag082
2019Olaszorszag083
2019Olaszorszag084
2019Olaszorszag085
2019Olaszorszag086
2019Olaszorszag087
2019Olaszorszag088
2019Olaszorszag089
2019Olaszorszag090
2019Olaszorszag091
2019Olaszorszag092
2019Olaszorszag093
2019Olaszorszag094
2019Olaszorszag095
2019Olaszorszag096
2019Olaszorszag097
2019Olaszorszag098
2019Olaszorszag099
2019Olaszorszag100
2019Olaszorszag101
2019Olaszorszag102
2019Olaszorszag103
2019Olaszorszag104
2019Olaszorszag105
2019Olaszorszag106

Ottlétünk során elég sok "random" dolog -ahogy mi azt neveztük- történt meg velünk. Rögtön már a megérkezésünk is elég érdekes volt, ugyanis a szállásunk 30km-rel közelebb volt a tervezettnél, mivel nem a meghirdetett Pieve di Cadoréba érkeztünk, hanem helyette szimplán csak Pievebe (hozzátenném, hogy a három sofőr közül csak Carolina nővér volt tisztában a valódi úticéllal).
Szállásunk egyszerű, de mégis nagyszerű volt, bár pár ember tüdejét kissé megviselte, a 4. emeleten lévő szobákhoz való feljutás. Megérkezésünk után szentmisén vettünk részt a festői tájhoz illő csodaszép templomban, majd rögtön elindultunk felfedezni a hegyeket.
Ritka kedvességben részesültünk az olaszoktól, nagy szeretettel fogadtak minket mindenhol és nagyon megörültek, amikor megpróbálkoztunk az olasz szavak használatával. Különösen nagy volt a vendégszeretetük irántunk, hol fagylaltra, hol pedig pizzára voltunk hivatalosak.
A hatalmas magasságokban való sétálás és a lanofkával való utazás mindenkiben felejthetetlen érzéseket váltott ki, bár pár emberben inkább a halálfélelem érzését... De mindenki segített a másiknak, így épségben megúsztunk minden veszélyesebb helyzetet.
A közös elázások, szentmisék, vacsorák, imák, a "ki tudja tovább tartani a kezét a jeges vízben" versenyek és még megannyi élmény még jobban összekovácsolta ezt az amúgy is összetartó közösséget. Csodálatos volt látni, hogy mindenhol -követve Don Bosco útját- vidámságot és szeretetet tudtunk vinni a gyerekek és felnőttek életébe a közös táncokkal, imákkal és a kirobbanó jókedvünkkel, közvetlenségünkkel. Hadd meséljek el pár ilyen élményt!
Több ezer méter magasra, a hatalmas havas hegyek között mentünk misére, a ll. János Pál pápa kápolnába, ahol azonban rengeteg ember volt, hogy megcsodálja ezt a látványosságot. Bevallom, én attól tartottam, hogy nem tudjuk majd miattuk hallgatni a misét, de amint elkezdtünk énekelni, rögtön mindenki elhallgatot, hogy nehogy megzavarjon minket, és olyanok is voltak, akik örömmel áldozták fel szabadidőjüket és bekapcsolódtak a szentmisébe. Engem nagyon megérintett ez az élmény: mindegy, hogy milyen országban vagyunk, milyen nemzetiségű emberek között, a hit képes a Krisztusban hívő embereket bárhol egy közösségbe kovácsolni.
Később, már úton hazafelé, megálltunk egy benzinkútnál, és mivel mindenkinek elzsibbadtak a végtagjai úgy döntöttünk, hogy bansolunk egyet. A zenére és a vidám hangokra többen is odajöttek hozzánk megnézni, hogy mi folyhat itt. Nemsokára már a kisgyerekek is velünk táncoltak a felnőttek pedig nevetve figyeltek minket. Úgy érzem akkor értettem meg úgy igazán az animátorság lényegét, hogy mennyire felemelő élmény másokat jókedvre deríteni és hogy mások mosolyánál és köszöneténél nem kaphattunk volna szebb ajándékot Istentől.

Knipfer Noémi