Horogra akadva Isten Igéjében…

Kategória: Elmélkedések

Jézus tanít. Simon Péter bárkájába szállva a vízre eveznek, és onnan tanítja a megváltás üzenetére éhes tömeget. Reményt hordozó szavait szállítja a tenger fodrozó hulláma. Beszéde végén, ugyanakkor, egy személyes mozzanatnak lehetünk tanúi, szinte négyszemközt fordul oda Péterhez, s így szól: „Evezz a mélyre…” (Lk 5, 4) S Péter, annak ellenére, hogy tudja, hogy egész éjszakai fáradozásuk eredménytelen volt, mégis kiveti a hálóját. S ekkor megtörténik a csoda…
Mi is történik Péterrel? Hiszen mi magunk is „péterek” vagyunk, mi magunk vagyunk az a hétköznapi ember, akihez Jézus személyesen, négyszemközt hajol oda és felszólít: „Evezz a mélyre!” Ez a mélyre evezés lelki életünk, az Istennel való személyes kapcsolatunk útja és felfedezése, ahova Isten felszólítására indulhatok el az imádság útján. Bennünk van a vágy önmagunk, utunk, célunk megismerésére: kik, mik és milyenek is vagyunk valójában; mi a célom, feladatom az életben, mi a hivatásom? Szívünk ezen tiszta vágyainak forrása Isten felhívása, hogy Vele elindulva ezen az úton, a szívünkben Őreá leljünk és valóban boldogok lehessünk. Ez az elindulás, a mélyre evezés első lépése, a hit cselekedete. Merek-e Krisztus szavára vakon Isten karjaiba ugrani?
Minden mélyre evezés feladat, út, amely nem más, mint önmagam fejlődése Istenben másokért. Ehhez a mélyre evezéshez viszont bátorság kell, mert gyöngeségeink, sebeink, félelmeink visszarettenthetnek bennünket, akár a tenger kiismerhetetlen mélységei is. Milyen ajándék, amikor erre az útra Isten küldd mellénk segítőtársat, aki barátként, lelki vezetőként, gyóntatóként velünk evez az Isten útját járva! A mélyre evezés, bár olykor valóban embert próbáló feladat, valódi Istentalálkozáshoz vezet. És ez a személyes tapasztalat az, ami újabb és újabb megtérésre buzdít: Jézussal való találkozásom segít felismernem kicsinységem, s hogy milyen mély szükségem van Őrá, az Ő megváltó szeretetére. Ennek a végtelen szeretetnek a felismerése vezet el engem a megtérésre, amely természetéből fakadóan magában hordozza életem célját, hivatásomat, küldetésemet: énnekem kell Evangéliummá lennem!
Ahhoz, hogy küldetésemet beteljesítve halásszá legyek, elsőnek nekem kell horogra akadnom Isten Igéjében…  Először nekem kell engednem, hogy szerető szavával magához ragadjon a Mester… Jézus mindennap személyes találkozásra hív Önmagával, hogy ezt a találkozást vágyva mondhassuk ki Rá és Őneki újra meg újra a megváltását befogadó, örömteli IGEN-t, hogy utána valóban csodákat tehessen rajtunk keresztül.