Advent 1. vasárnapja

Kategória: Elmélkedések

Lk 21, 25-28., 34-36
„Jelek lesznek a Napban a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy  hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje. Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.”



Advent – a világ zajából a megváltásba való csendes vágyakozás ideje. Az Ószövetség embereivel vállalunk közösséget ebben az időszakban, akik évszázadokon keresztül a megváltásra vártak, a Megváltó eljöveteléért imádkoztak. A hajnali szentmisék és a gyertyagyújtás az Úrra való éber várakozás kifejezései. Az adventi szentmisék olvasmányaiban a Megváltóról szóló jövendöléseket olvassuk.
Advent 1. vasárnapján az Úr arra szólít fel minket, hogy „virrasszunk és szüntelenül imádkozzunk”, nehogy „elnehezedjék szívünk a világ gondjaiban”.  Találjunk egy kis időt elcsendesedni, elmélkedjük át milyen nagy kegyelmeket készít nekünk az Úr ebben az időszakban, és tegyünk konkrét elhatározásokat milyen legyen a mi Adventünk.