Húsvét 4. vasárnapja

Kategória: Elmélkedések

Evangélium
Jn 10,11-18
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.”

Elmélkedés
Milyen más az Isten logikája... A pásztor adja az életét, azért, hogy a bárány megmeneküljön. Képes dacolni mindennel, szembeszállni az ellenséggel, valami olyanért, ami emberi számítás szerint keveset ér. Amikor értéktelennek érzed magad, jusson eszedbe: Krisztus vérét éred!!
Jézus ismer engem, mert mindig velem van... És én vele vagyok? Akarom ismerni Őt?
Úgy, mint ahogyan az Atya ismeri Jézust és Jézus az Atyát... hisz öröktől fogva egyek, szeretetközösséget alkotva...
Akarok-e Hozzá tartozni? Elhiszem-e, hogy jó az Ő nyájának báránya lenni? Nem kell félnem, bízhatom Benne..., hisz mindent ad értem...