Ádvent 3. vasárnapja

Kategória: Elmélkedések

Közeleg, egyre jobban közeleg, Akire a népek várakoznak.

Keresztelő János színre lép, de hogy ő legyen, hogy a Megváló előtt, aki már közeleg, elkészíthesse az utat, pár évtizeddel előbb meg kellett születnie, és felkészülnie a fenséges feladatra. Családi háttérre volt szükség, amelynek két főszereplőjén,az apán és az anyán áll vagy bukik egy új emebrélet létrejötte. Ha az anya elfogadja, sőt vágyva várjja és szeretettel várja a szíve alatt megfogant kis életet, amelynek létrejöttében ők közreműködtek, de az emberi egyed legfontosabb szereplője, a lélek, nem tőlük származik. A lélek Isten végtelen csodája… Minden emberi lélek egy új világ, új csodák, feladatok hordozója. Tehát amire a Keresztelő felkészíti Izraelt, az a történet, a Történelem legnagyobb csodája két anyán múlott, Erzsébeten és Szűz Márián, a Názáretben született serdülő leányon.
    Erzsébet a megalázott, akkor még Izraelben ezért megvetett nő. Sorsa fájdalmas, de nem reménytelen. Hisz. Erős, mély hite elnyeri Istentől a csodát: idős kora ellenére gyermeket fogan.
    Mária is, Joakim és Anna szülötte, hit és könnyek és kitartó imák évei után jön a világra, ám Dávid törzséből lévén, már 3 éves korában el kell szakadnia szüleitől, amint a Törvény előírja, hogy a Dávid Törzséből származó szűznek a Templom falain belül kell felkészülnie a házasságra.
    Tehát két jelölt az anyaságra hordozza majd a megismételhetetlen Isteni Tervet, ám még egyik sem tud róla a fogantatsá pillanatáig, vagy Erszébet még később. A jövendő Messiás Édesanyjával történő találkozáskor. „Az anyák kezébe van letéve a világ sorsa: örszágok, nemzetek sorsának az alakulása”- olvastam valahol, és ez igaz is.
    Gondoljuk el, mi lett volna, ha a két áldott anya nem „áldott állapotnak” minősítette volna (ahogyan az is valóban!) a méhük rejtekében végbement csodát?!...
    Máriát, a Templomból éppen csak otthonába visszatért serdülőkorú ifjú lányt, Isten végtelenül nagy Feladatra kéri égi Követe, Gábor főangyal által. Bizonyára jól ismerjük a Szentírási szöveget. Mária csak azt fejezi ki az angyal előtt, hogy ez hogy fér össze az ő fogadalmával, mivel ő Istennek szentelte szüzességét… Ám amikor az égi Követ megnyugtatja, hogy a csoda Isten Szentlelke által fog történni, megnyugszik, és máris készségesen nyílik meg szíve-lelke Isten Szent Terve előtt.: szűz marad, de anyává lesz. Az angyaltól szerez tudomást az idős rokonának, Erzsébetnek boldog anyaságáről is. „Mert Istennél semmi sem lehetetlen!” fejezi be az angyal, és eltávozik.
    Íme, két boldog anya, akinek a ténnyel szembeni helytállásán múlott az emberiség sorsának megváltozása Isten tervei szerint. Gondolkozzunk el rajta: női lelkek: anyaságra hívott lelkek…
    Mária hamarosan útrakel, hogy segítséget nyújtson koros nénjének, és a találkozás pillanatában nyílik meg Erzsébet annyi időn át megalázott lelke a Szentlélek sugallatára, és felkiált: „Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja kátogasson el hozzám? „stb. A Jövendő Csodájának két hordozója találkozik ekkor, és egyiknek a szavai a másikban megerősítik a Csoda létrejöttét, és Mária szívéből ekkor tör fel a gyönyörű „Magnificat…” (Magasztalja lelkem az Urat…”) És Isten Országa már biztos kezekben van; annak megvalósítói két mélységesn hívő női lélek szülöttei lesznek: Mária Szúlötte, aki a várt Messiás, Isten Fia, és Keresztelő János, Zakariás főpap és Erzsébet fia.
     Pár évtized múlva, az addig már férfivá serdült János a sivatagban élve készül fel prófétai küldetésére . Előzményeket nem ismerünk, de biztosan Isten Lelke vezette addig is, és a mélységes magány, a böjt, önmegtagadás hatására jutott el hivatásának megértésére és annak beteljesítésére. A küldetés pillanatában készséges lélekkel teljesítette azt. A Jordán folyó partján állva hirdette Isten Országának elérkeztét. Minden zsidót bűnbánatra szólított fel, és felhívásának szavai lángoltak a mély átéléstől. Aki csak várta Izraelben a megígért Messiást, csatlakozott Jánoshoz, és ő alámerítette őkat a folyó vízébe bűnbánatuk jeléül. Tiszta lelke azt is látta, tudta, hogy sokukban nincs meg az igazi bűnbánat, ezért kemény szigorral megfeddte őkat: papokat, egyszerű hívőket. Megmondta nekik, hogy ő „csak vízzel keresztel, de utána jön majd az, aki nagyobb nála, és Ő majd tűzzel fog keresztelni”.
    A nép azt gondolta, hogy ő a Messiás. Da János elhárította minden kételyüket; nem kereste az emberek értékelését.
    Igen, mi is merüljönk bele a bűnbánat tisztító vízébe, végezzünk nézzünk mélyen önmagunkba, férfiak és nők: valóra váltottuk-e Isten velünk kapcsolatos terveit? Elfogadtuk e a gyermekáldást, akikkel a Teremtő Atya megajándékozott minket? Vagy maghiusítottuk terveit a ránk bízott kis lelkekkel kapcsolatban szörnyű sorsa szánva őket?... Gondoljuk el, hány értékes ember született volna a földre – papi hivatás, orvosok, jó politikusok, művészek, a jövő igazi anyái és apái… De mi megakadályoztuk születésüket, és az Isteni terv helyett a „Nem szolgálom!” luciferi aktust váéasztottuk, kitéve lelkünket az Örök Életből való kizárásra?!...
    Testvéreim, talán még nem késő: Tartsunk igazi bűnbánatot szentgyónással összekötve, mert a végtelen irgalmú Isten-Atyánk a szívére vár minket, hogy feloldozhasson, és háta mögé dobja bűnümket… és reszkető lelkünket a szívére ölelje…