Vasárnapi gondolatok

Kategória: Elmélkedések

„Abban az időben Jézus így beszélt a tömeghez és a tanítványokhoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket.
Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit magatok közül, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.” (Mt 23,1-12)
Jézus szigorú, és nagyon szomorú véleményt mond a farizeusokról és írástudókról. Rossznak tartja és elítéli, hogy „tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt.” Ne csak tanítással, hanem tettekkel is dicsérjük Istent! A további szövegben olvashatunk arról, hogy mi az, ami nem tetszik Istennek és mi az, amivel biztos, hogy nem szolgálunk Neki. A mai evangélium végén útmutatást kapunk arra, hogyan cselekedjünk, hogy Istennek tetsző módon éljünk: „Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája.” Ez az egyetlen szabály, ami kedves a mi Urunk előtt, ami Őhozzá vezet és másoknak is megmutatja a Hozzá vezető utat. Nem csak szavakkal, hanem első sorban, a hiteles élettel tudjuk hirdetni az Evangéliumot.
Mi melyik csoporthoz tartozunk: a farizeusokhoz, vagy Jézus csoportjához? A tanításunkat tettekkel erősítjük-e, vagy csak szép szavakat mondunk, de mi nem a szerint élünk? Vajon, amit másoknak mondunk, először magunknak mondjuk-e? Mi készen állunk-e a megtérésre, hogy tudjunk segíteni másoknak is? Ne legyünk olyanok, mint a farizeusok, inkább törekedjünk arra, hogy olyanok legyünk, mint Natanael, akiről Jézus azt mondta, hogy „egy igaz izraelita, akiben nincs semmi álnokság.”