Október 15.

Kategória: Elmélkedések

Missziós  vasárnap

Mt 22, 1-14

„… Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem… minden készen van, gyertek a menyegzőre!  Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett… Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre!...”

A missziós vasárnapon általában Afrikára gondolunk, vagy távoli szigetekre, ahová hősies papok, szerzetesek, vagy elkötelezett laikusok hirdetik Krisztus evangéliumának örömhírét. Részben igazunk is van, és nagyon jól tesszük, ha imádkozunk a misszionárusokért, akik elhagyva hazájukat más országokban tesznek tanúságot Jézus szeretetéről. El tudjuk képzelni milyen nagy áldozatokkal jár ez a küldetés, és milyen nagy szükségük van a mi segítségünkre.

Viszont, ahogyan tanítja Ferenc pápa is, minden kereszténynek állandó missziós felkészültségben kell élnie. Ehhez nem is kell vennünk repülőjegyet, elég, ha próbáljuk napról napra hitelesen élni keresztény életünket, az Ige fényében, és a tevékeny szeretetben. Ez a mai világban nem könnyű. Hiszen minket keresztényeket is megkísért a világ, mi is könnyen az „üzletet, vagy a földünket”,  vagyis mai nyelvvel a pénzt, a sikert, a teljesítményt, az önzést… helyezzük Isten elé, az Ő szeretete elé a mindennapi életünkben. Így viszont nem lehetünk Jézus hiteles tanúi és misszionárusai.

Kérjük a Szűzanya segítségét, aki az első Krisztus-hordozó volt a világban, hogy életünkkel és ha kell szavainkkal is, mi is Jézus hiteles misszionárusaivá váljunk.