Vasárnapi gondolatok

Kategória: Elmélkedések

Evangélium
Mt 18,21-35
Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Megbocsátani, megbocsátani, megbocsátani…
És leírhatnám hetvenszer hétszer. Isten a mai evangéliumban megmutatja, hogy mennyire másképp gondolkodik, mint egy ember. Az ember először még megbocsát, másodszor is talán megbocsát, harmadszor… hát egye fene megbocsát, de mikor újra és újra ugyanazzal szembesül, ugyanazt a sértést kapja, ugyanazt a fájdalmat… igencsak elgondolkodik, hogy van-e értelme megint megbocsátania, hisz semmit nem változik a helyzet.
De Isten teljesen más! Máshogyan gondolkodik. Ő folyton megbocsát. Ha kell hetvenszer hétszer. Sosem nézi, hogy eddig hányszor bocsátott meg. Te belegondolsz abba, hogy mennyivel tartozol az Úrnak? Tízezer talentummal? Hányszor bántod meg Őt? Hányszor okozol fájdalmat Neki? Akárcsak végig gondolva egyetlen egy napodat. Hányszor teszel, gondolsz rosszra? Hányszor mulasztod el megtenni a jót? Hányszor bántod meg azzal, hogy észre sem veszed Őt? Nem hallod meg, amit mondani szeretne neked? Hányszor felejtkezel meg Róla? Ezekért bocsánatot kérsz? Egyáltalán gondolsz arra, hogy bocsánatot kellene kérned? De Isten akkor is megbocsát, mikor te nem kéred a bocsánatát. Folyton óráról órára, percről percre megbocsát. Mert szeret téged.
Hihetetlen belegondolni is… Az Isten megmutatja, hogy az igazi szeretet képes megbocsátani napról napra azt a tízezer talentumot, és arra kér, hogy ahhoz a sértéshez, ahhoz a 100 dénárhoz ne ragaszkodj! Engedd el! Bocsáss meg! Tudom, ez sokszor nem könnyű. Nekem sem megy mindig. De meg kell próbálni, újból és újból. Ha kell hetvenszer hétszer. Mert ki tudja, talán csak éppen az az egy kibékülés, csak az az egy megbocsátás kellene a békéhez. Ne várj! Menj! Szeress! Bocsáss meg!