Vasárnapi gondolatok

Kategória: Elmélkedések

Evangélium
Mt 18,15-20

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz:
„Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy »kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Ezek az evangélium igéi.

Jézus a mai evangéliumban, egyáltalán nem könnyű dolgokat kér tőlünk…
Felelősséget. Figyelmességet. Szeretetet. Megbocsátást. Egyetértést.
„Ha a testvéred vétkezik ellened”, ha a testvéred megbánt, „menj”, indulj, ne várj, menj oda hozzá, és „figyelmeztesd őt”, beszéld meg vele „négyszemközt”!
Felelősek vagyunk a testvéreinkért, a közösségünkért, azokért, akikkel együtt élünk, akikkel találkozunk.
A mai világban sokszor ráhagyjuk a másikra, ha valami rosszat tesz, hiszen az ő dolga, az ő döntése… Sokszor, mikor megbántanak minket, fájdalmat okoznak nekünk, legtöbbször két dolgot teszünk. Vagy megsértődünk, és várjuk, hogy a másik odajöjjön, és bocsánatot kérjen, vagy magunkra sem vesszük, hiszen a másik már csak ilyen. És mindkét esetben elpanaszoljuk általában valakinek.
De Jézus gondolkodása teljesen más. Most nem példabeszédekben beszél, hanem egyértelműen kimondja, hogy menj, beszélj vele, most, nem holnap után, bocsáss meg!
Mennyire nehéz odamenni a másikhoz, beszélgetést kezdeményezni akkor, ha megbántott, vagy ha kínos témáról van szó, mennyire nehéz kimondani a fájdalmat, ami bennünk van. És mindezt úgy, hogy közben figyelemmel vagyunk a másikra, a másik érzéseire. Úgy, hogy közben nem bántjuk meg a másikat, nem mérgesítjük el még jobban a kapcsolatot. Úgy, hogy közben szeretettel vagyunk a másik iránt, szeretjük őt, és készek vagyunk megbocsátani neki.
Most gondold végig még egyszer!
Ha valaki igazán megbánt, fájdalmat okoz, képes vagy odamenni hozzá, megbeszélni vele, megbocsátani neki? Nem rögtön elpanaszolni valakinek, kibeszélni őt? Nem megvárva, míg bocsánatot kér? Elsőként lépni a másik felé? Pusztán szeretetből? Elfelejtkezni a saját igazadról egy nagyobb jó kedvéért?
Nem egy könnyű feladat. Egyedül talán nem is menne. De a jó hír, hogy ezt nem is kell egyedül csinálnod, hiszen Isten ott van veled. Figyeli minden lépésed. És számon tartja mindegyik esetet, mikor megbocsátottál. És ha tényleg szeretettel vagy a másik iránt, és egységben vagy vele, ha képesek vagytok együtt gondolkozni, együtt imádkozni, akkor bármit elérhettek. Mert Isten ott van veletek.