Szalézi Család

Kategória: Lelkiség

Minden 1859-ben kezdődött, amikor Torino Valdocco peremkerületében levő Szalézi Szent Ferenc Oratóriumban Bosco Szent János szerény szobájába hívott néhány fiatalt, és azt mondta nekik: "Szükségem van rátok!"

 Most, mintegy százötven évvel később a szaléziak a világ százharminc országában munkálkodnak a fiatalokért.

Az aprócska mag, amit Don Bosco elültetett, hatalmas, erős, dúslombú fává terebélyesedett. A szalézi rend ma 15,952 tagot számlál, és ezzel az egyik legnépesebb rend a világon. A Don Bosco Nővérek közel tizenöt ezren, a világi harmadrendként működő szalézi munkatársak több mint huszonhatezren vannak, de a Szalézi Család huszonnyolc különböző elismert ágához több mint négyszázezren tartoznak, akik mind osztoznak Don Bosco karizmáján; és számuk folyamatosan növekszik. Mindannyian az ifjúság üdvözülése érdekében munkálkodnak, gazdagítva a szalézi lelkiség sokszínű palettáját és terjesztve Don Bosco művét. Don Boscónak sok olyan terve volt, amelyekről kiderült, hogy jóslatok, és később beteljesültek.

Midőn a II. Vatikáni Zsinat a megszentelt életet - az evangéliumra és az alapítók eredeti sugallatára figyelve - kívánta megújítani, a szaléziak Különleges Egyetemes Káptalanja (KEK, 1972) újra felfedezte Don Bosco nagy álmait, amelyek különböző apostoli erők széleskörű mozgalmát és erőteljes szerveződését rajzolták meg előre, és amelyek azonos szellemiségben egyesülve, ugyanannak az ifjúsági és népi küldetésnek szentelik magukat. 1972-től kezdtek beszélgetni nem csupán a családias szellemről, hanem egy valódi és saját Szalézi Családról, mint olyan különböző apostoli és független, önálló erők által létrehozott csoportról, melyek együttes felelősséggel viszik előre a világon a szalézi lelkiséget és küldetést.

Don Juan Vecchi 1997-ben megírt egy körlevelet „A Szalézi Család 25 éves lett“ címmel, párhuzamosan pedig beszélni kezdtek a Szalézi Mozgalomról, hogy rámutassanak Don Bosco megannyi csodálójára és utánzójára, akik elkötelezték ugyan magukat lelkiségének és példájának követésére, anélkül azonban, hogy neki fogadalommal, ígérettel vagy más módon lekötötték volna magukat. Tény, hogy Don Boscónak volt néhány meggyőző ösztönös meglátása: egy szervezett rosszal nem lehet szervezetlen jóval szembehelyezkedni: szükséges, hogy „a jók“ egyesüljenek. Úgy cselekedni, hogy a fiatalokból „becsületes polgárok és jó keresztények“ legyenek, szükséges részletes és meggyőző válaszokat nyújtani nekik, ami csak sok segítséggel és szakszerűséggel lehetséges. Végül, hogy „minden“ fiatalhoz eljuthassunk, szükség van olyan személyek látható és konkrét elkötelezettségére, akik hisznek az evangelizálásban és a nevelésben.