Rómában jártunk

Kategória: Kollégium

2019. március 12 és 16 között lehetőség nyílt az Egri Segítő Szűz Mária Egyetemi Leánykollégium tagjainak, hogy részt vegyenek a kollégium vezetősége szervezésében és az Egri Egyházmegye támogatásával egy római zarándoklaton.

2019Zaradoklat01
2019Zaradoklat02
2019Zaradoklat03
2019Zaradoklat04
2019Zaradoklat05
2019Zaradoklat06
2019Zaradoklat07
2019Zaradoklat08
2019Zaradoklat09
2019Zaradoklat10
2019Zaradoklat11
2019Zaradoklat12
2019Zaradoklat13
2019Zaradoklat14
2019Zaradoklat15
2019Zaradoklat16
2019Zaradoklat17
2019Zaradoklat18
2019Zaradoklat19
2019Zaradoklat20
2019Zaradoklat21
2019Zaradoklat22
2019Zaradoklat23
2019Zaradoklat24
2019Zaradoklat25
2019Zaradoklat26
2019Zaradoklat27
2019Zaradoklat28
2019Zaradoklat29
2019Zaradoklat30
2019Zaradoklat31
2019Zaradoklat32
2019Zaradoklat33
2019Zaradoklat34
2019Zaradoklat35
2019Zaradoklat36
2019Zaradoklat37
2019Zaradoklat38
2019Zaradoklat39
2019Zaradoklat40
2019Zaradoklat41
2019Zaradoklat42
2019Zaradoklat43
2019Zaradoklat44
2019Zaradoklat45
2019Zaradoklat46
2019Zaradoklat47
2019Zaradoklat48
2019Zaradoklat49
2019Zaradoklat50
2019Zaradoklat51
2019Zaradoklat52
2019Zaradoklat53
2019Zaradoklat54
2019Zaradoklat55
2019Zaradoklat56
2019Zaradoklat57
2019Zaradoklat58
2019Zaradoklat59
2019Zaradoklat60
2019Zaradoklat61
2019Zaradoklat62
2019Zaradoklat63
2019Zaradoklat64
2019Zaradoklat65
2019Zaradoklat66
2019Zaradoklat67
2019Zaradoklat68
2019Zaradoklat69
2019Zaradoklat70
2019Zaradoklat71
2019Zaradoklat72
2019Zaradoklat73
2019Zaradoklat74
2019Zaradoklat75
2019Zaradoklat76
2019Zaradoklat77
2019Zaradoklat78
2019Zaradoklat79
2019Zaradoklat80
2019Zaradoklat81

Azt hiszem elmondhatom, hogy rengeteg élménnyel, és számos baráttal és ismerőssel gazdagodtam az út során, mely kiegészült a sok lelki feltöltődést biztosító alkalommal. Azt hiszem megtapasztaltuk az odafigyelés egy nagyobb formáját, és ha voltak is nehézségek törekedtünk annak megoldására. Nagy szerepe volt a nővérek munkájának és a gazdaságis néniknek abban, hogy minden ilyen szépen és zökkenőmentesen zajlott, és bármikor hozzájuk fordultunk készséggel és szeretettel figyeltek ránk. Úgy éreztük ebben a pár napban, mintha egy kis család lettünk volna. Jó volt ezt megélni. Bármikor visszagondolva erre a római zarándoklatra erővel és lendülettel fog feltölteni a nehezebb napokon. Nagyon köszönjük ezt a sok élményt, és a tőletek kapott és belőletek áradó szeretet. Reménykedve várjuk, hogyha nem is Rómába, de lesz következő zarándokolási lehetőség. ZARÁNDOKOLJUNK

A zarándoklat részletes programja:
 A programot hosszas előkészületek előzték meg a szervezők részéről, beleértve a költségek kikalkulálását a szállás lefoglalását, valamint a programok megtervezését és annak lebonyolítását. Nagyon jó lehetőség volt ez sokunk számára, hiszen jó néhányan nem jártunk még az olasz fővárosban.A nővérek időben értesítették a jelentkezőket a részletekről, már az indulás előtti héten részletes leírást kaphattunk a programokról, azok időpontjáról, arról hogy mire számítsunk időjárás tekintetében, valamint hogy készüljünk az étkezés és ruházkodás szempontjából. Nagyon kényelmes volt a résztvevőknek, hogy csak zsebpénzt kellett vinni magunkkal, hiszen a szervezők minden megtervezett program költségét a befizetett összegből finanszírozták.Március hónapban szerencsére nem kellett sokat várni, hamar elérkezett az indulás napja, melyet minden jelentkező izgalommal és nagy előkészületekkel várt. Március 12-én 0:45 perckor gyülekeztünk a kollégiumunk előtt. Pakolás és a helyek elfoglalása után Elvi nővér leellenőrizte a létszámot, bemutatta az új embereket, akiket még nem ismertünk, ide tartoztak a sofőrök, és egy-két dolgozónak, valamint kolis lánynak a családtagjai is, így körülbelül 50 fős delegáció indulhatott útnak a római zarándoklatra. Nagy öröm volt, hogy a kollégiumunk dolgozói és leánykollégiumunk lelkésze is velünk tartott a zarándoklat során, jó lehetőség volt ez a közösség építésére és az ismeretségek elmélyítésére is.Sokan a kollégiumban lakó lányok közül nem is ismertük egymást, jó esetleg néhányszor találkoztunk már a koli folyosóin, de a hosszú út alatt igazi barátságok, és ismeretségek születtek. Mire jó egy hosszú út?Egy kis tájékoztatás után ima következett, majd a buszunk kigördülve a kollégium parkolójából megkezdte hosszú útját, amiről tudtuk jól, hogy hosszú lesz, de a buszban ülve még hosszabbnak tűnt. A hajnali indulás miatt óhatatlanul mindenki álomba szenderült az első 4-5-6 órában, aki szerencsésebb volt az tovább is tudott aludni.A végtelennek tűnő út során a szervezők és a nővérek gondoskodtak a jó hangulatról, és arról hogy jobban repüljön az idő. Ágnes nővér gitár- és énekhangja elfeledtette velünk a korai indulás fáradalmait. Útközben imával és egyházi énekekkel hangolódhattunk rá a zarándoklat lelki mondanivalójára, és ezt tetőztük még a Péter a kőszikla film első és második részével is. Kati nővér megtanította a busz minden utazóját az alapvető olasz szavakra, hogy ha elvesznénk, legalább ne tudjanak minket eladni. Emellett ismertette, hogy milyen programjaink lesznek a további napokon, és ismertette a csoportokat, amikre bontottak bennünket, hogy az utazás közben nagyobb odafigyeléssel tudják kezelni résztvevők irányítását, és meglétét. A busz utunkzökkenőmentes mivoltárólés biztonságos célba érkezésünkről a két sofőrünk gondoskodott. Szerencsére négy óránként tartott félórás pihenőkkel mi is jobban viseltük el a 19 órás út nehézségeit. Kedd este 20:00 tájékában szerencsésen megérkeztünk, amit már mindenki nagyon várt, mert már elgémberedtek a végtagjaink a hosszú út során. A szállásunkRóma belvárosában volt. Ott élő szalézi nővérek biztosítottak számunkra helyet, egy általuk üzemeltetett iskolában. Az épület nagyon szép, ízléses, tiszta és modern volt. A kipakolás és az épület felfedezése után egy rövid szentmisét tartottunk a helyi kápolnában. Ez adta számunkra minden reggeli és esti ima helyszínét is. A mise után az alagsorban lévő konyha helyiséget céloztuk meg, mivel sokan már nagyon éhesek voltunk. Házigazdáink négy napon keresztül bőséges, változatos meleg vacsorát biztosítottak számunkra, valamint minden reggel kaptunk fejenként 6 friss zsemlét, mely bőven elégnek bizonyult, hogy napközben a korgó gyomrunkat megtömjük. Első este a tisztálkodási folyamatok után mindenki gyorsan álomba merült, mert a fáradtság azért még mindenkiben ott leledzett. Este a nővérek felhívták a figyelmünket, hogy minden reggel 6 óra körül érdemes felkelnünk, ha oda akarunk érni a reggeli fél 7-es imára. Első két nap még nehézkesen ment a dolog, de a harmadik és a negyedik napon már profin felkeltünk óra nélkül is. Az első napon a reggeli ima után ismertették a napi programot a nővérek, majd mindenki útra készen gyülekezett a földszinti folyosón. Az kb. 50 fő együtt tudjon maradni, és ne vesszen el, ne keveredjen a nagyjából 5 millió fős város tömegközlekedési forgatagában, az teljességgel esélytelen, így a nővérek csapatokra osztották az összes résztvevőt. 4 csapatra oszlott a társaság, amely minden metró utazási alkalomkorlétszám ellenőrzés alá került. Az első nap még teljesen idegennek tűntek a metró állomások, a szállás közelében lévő utak, és utcák, addig a második és a harmadik nap már otthonosan mozogtunk rajtuk akár csapatvezető nélkül is. Az első napi programban a Vatikán meglátogatása szerepelt, ahol megnéztük a Szent Péter Bazilikát, és a Bazilikai előtti teret. Rómában bármely kulturális vagy egyházi építménybe bemenve minden egyes alkalommal ellenőrző kapukon kell átsétálnunk a biztonság fenntartása érdekében, akinek fémes anyag volt a ruháján vagy a táskájában, az jó eséllyel be sem léphetett az adott helyszínre. A mi csoportunkban is volt, hogy többszöri próbálkozásra sikerült csak a dolog. A Szent Péter Bazilika monumentalitása lenyűgözött minden odalátogatót, a részletgazdagság, a kidolgozottság ámulatba ejtett minket is. Ráadásul lehetőségünk volt a vatikáni Magyar Kápolnában saját anyanyelvű misét meghallgatni, melyet kollégiumunk kedvelt papja mutatott be. A mise után kaptunk két óra szabadidőt szétnézni a bazilikai teljes épületében, valamint lehetőségünk is volt a bazilika előtti tér forgalmas utcáinak és azok kereskedéseinek felfedezésére. Itt mindenki talált magának megfelelő souvenir terméket, vagy egy jó olasz kávét, de volt akik fagylaltozásra vetemedtek. A találkozási pontnál kb fél 2 kor találkoztunk, majd közösen átsétáltunk a Vatikáni Múzeumba. A múzeumba való belépés után mindenki szabadon indulhatott el felfedezni a csodálatos művészi alkotásokkal teli épületet. A kívülről is hatalmas épület, nem is sejteti micsoda színes és értékes részletgazdagsággal teli műremekeket rejt. Megtekintettünk itt ideiglenesen kiállított egyiptomi leleteket, múmiákat, az egyiptomi kultúrára jellemző eszközöket, és korabeli tárgyakat, de láthattuk az állandó kiállítás részéhez tartozó, méltán híres Sixtus-i kápolna mennyezet freskóit, és több reneszánsz művész, például Raffaello híres festményeit. A kiállítás egy részét csak szobrok képezték, melyek a Római Birodalom korát idézik fel. A múzeumot körbejárva mindenki kellőképpen elfáradt a sok látnivalótól, valamint egyeseknek sikerült háromszor is körbejárnia a múzeumot. A találkozó időpontja előtt mindenki beszállingózott az épület büféjébe és szükségleteiket csillapítva hagyta el mindenki a Vatikáni múzeum épületét. Haza utunk a szállásra szintén metróval történt, már mindenki nagyon tudta a jelszót, „Magyarok, leszállunk”. A Re di Roma állomás volt szállásunktól kb 100-150 méterre. A megérkezés után egyből vacsoráztunk. A minden este kapott változatos tészta étel mellé a vendéglátóink még gyümölccsel és péksüteménnyel kedveskedtek nekünk. A mediterrán, érett gyümölcsök összehasonlíthatatlan ízei - a magyar piacokon kapható gyümölcsökéhez - képest még most is hiányoznak. A vacsora után fakutatív programként lehetőség volt megtekinteni a Római belváros nevezetességeit (pl: Trevi-kút, spanyol lépcső). A zarándoklat résztvevői közül egy két ember kivételével mindenki részt vett az esti városnézésben. Csodálatos élmény volt ez mindenki számára, csak úgy kattogtak a fényképezők vakujai az egyes nevezetességeknél, sőt még csoportképet is készítettük aznap. Volt egy kis időnk szétnézni a környéken majd mindenki egy csoportban visszatért a metró állomáshoz. A napot mindenki önálló fohászaival fejezte be. A második nap célállomásai a Szt. Callixtus katakombák, a Colosseum, a Forum Romanum, valamint a Szent Pál Bazilikai volt. A reggeli ima, az étkezés, és a csoportellenőrzések után útnak is eredtünk. A második nap már busszal is sikerült tömegközlekednünk Rómában, ahol megtapasztaltuk, hogy tényleg zsúfolásig tud megtelni egy busz. Gyönyörű parkos rész fogadott bennünket a Szt. Callixtus katakombák előterében, és még nagyobb meglepetésünk volt, hogy egy magyar származású szalézinovicius vezetett tárlatot a katakombákban. Nagyon érdekes volt megtekinteni ezeket temetkezési műemlékeket, és vezetőnk által megismerkedhettünk a történelmi jellegzetességeivel az építménynek, valamint, hogy hogyan alakították ki, ezt a kb. 500.000 férőhelyes temetkezési hely- és járatrendszert. Emlékezetes marad számunkra, hogy itt is tartottunk szentmisét, ahol valószínűleg az őskeresztények is tartottak szertartásokat. Egy kis étkezés és szabadidő után megköszönve az idegenvezetőnk munkáját tovább utaztunk a nagy múltú Colosseum épületéhez. A belépés után mindenki önállóan járhatta be a több ezeréves építmény területét. A megtekintés után fakultatív csapatokban mindenki kénye kedve szerint megnézhette, kipróbálhatta a környék éttermeit, cukrászdáit, és vásárolhatott, ha úgy volt kedve. A szabadidő letelte után a Forum Romanum épületét a metró felé közelítve tekinthettük meg. A Szent Pál Bazilika először kívülről, majd belülről ejtett minket ámulatba, és belopta magát a szívünkbe. A „milyen kicsi a világ” címszó most is aktuális volt, hiszen találkoztunk egy Kaposvárról érkezett magyar csoporttal, akiket saját idegenvezető kísért magyar nyelven. Amíg időnk futotta, szívesen hallgattuk a Bazilikához kötődő érdekességeket, melyek elhangzottak a vezető szájából. A hazavezető úton már kicsit megfáradva, de lelkesedéssel voltunk tele, mert aznap estére a programlistában szerepelt egy érdekesnek ígérkező program: Közös est a házigazdákkal. A közös imádkozás után ismertette Ágnes nővér a programlehetőségeket: tanúságtétel hallgatás az ott lakó novíciákkal, közös labdajáték (röplabda, kosár), vagy közös tánc, „bánsz” a novíciák vezetésével. Azt kell mondjuk, hogy mindenki nagyon élvezte az az estét, szinte mindenki részt vett valamelyik programon, a legnagyobb élmény, hogy azt este végéhez közeledve a csoport nagy része közösen táncolt. Mielőtt elköszöntünk volna aznapra a vendéglátóink mindegyike egy csoportban üdvözölt bennünket, és kifejezték örömüket a mi ottlétünk miatt. Közösen énekeltek, és elmesélték hogyan készültek a fogadásunkra, valamint, hogy szeretettel milyen áldozatokat hoztak meg értünk. A végén mi magyarok is hálánk jeléül egy kis ajándékkal és énekkel kedveskedtünk a házigazdáknak. Azt hiszem aznap este kézzelfogható volt a szeretet. Csodálkozásunkra vált az is, hogy nagy számban vannak a fiatal novíciák az intézményben, valamint lenyűgöző volt nyitottságuk és kedvességük is. A harmadik nap már nagyon rutinosan tudtuk, hogy mikor milyen program várható. Érdekesség aznap az volt, hogy ellátogattunk a szalézi nővérek központi intézményébe, de ide már a saját bérelt buszunkkal mentünk, nem is értve, hiszen már profi Róma útjait járó tömegközlekedők voltunk. Betekintést nyerhettünk a szalézi nővérek munkásságába és történelmi hátterébe, alapítójuk Mazzarello Mária élettevékenységébe egy kiállítás kerestében, aznap még misét tartottunk a helyi kápolnában, majd a belvárosba érve megtekintettük Jézus Szíve bazilikát, melyet Don Bosco közreműködésével építettek. Majd egy lelkes idős szalézi szerzetes segítségével meglátogattuk Don Bosco szobáit, ahol sok érdekességre és megtörtént csodákra hívta fel a figyelmet az idegenvezetőnk. Nagy szeretettel hallgattuk az idős bácsi szavait, mivel nagyon életvidáman, és elhivatottan mesélt Don Bosco történeteiről. Emlékezetes alkalom volt ez mindegyikünknek. Aznap még szabad program lehetőség volt hátra, nagyjából mindenki csoportosan fedezte fel a belváros szépségeit, és a további látnivalóit, pl Szent lépcső megjárása, melyet csak térdre borulva lehetett megtenni. Az utolsó esti vacsorára mindenki megérkezett, majd ezután mindenki önállóan a Trevi kút és a Pantheon felé vette az irányt a jól bejáratott metró útvonal segítségével. Az éjszakai városnézés újra nagy élmény volt, mindenki tudott még vásárolni kénye kedve szerint. Vicces volt, hogy a szállásra vezető metró úton minden magyar összefutott és nagyjából egyszerre értünk be a szállásra, ahol Ágnes nővér már várt bennünket a kapunál. Az est további része a pakolással, tisztálkodással és az alvással telt. Ottlétünket egy reggeli misével zártuk le, valamint mindenki megkapta a reggeli 6 zsemléjét is. Gyors pakolás után, a házigazdáink énekkel búcsúztatták a buszunkat, ami igazán megható volt. A hazafelé út szintén hosszú volt, de a sok élmény kárpótolta a nehézségeket és a fáradalmakat. ! .
                            Tóth Bogi