IVT 2016 - utólendület

Kategória: 2016

„Az irgalmasságnak mindig fiatalos arca van.” (Ferenc pápa)

2016IVTafterparty000
2016IVTafterparty001
2016IVTafterparty002
2016IVTafterparty003
2016IVTafterparty004
2016IVTafterparty005
2016IVTafterparty006
2016IVTafterparty007
2016IVTafterparty008
2016IVTafterparty009
2016IVTafterparty010
2016IVTafterparty011
2016IVTafterparty012
2016IVTafterparty013
2016IVTafterparty014
2016IVTafterparty015
2016IVTafterparty016
2016IVTafterparty017
2016IVTafterparty018
2016IVTafterparty019
2016IVTafterparty020
2016IVTafterparty021
2016IVTafterparty022
2016IVTafterparty023
2016IVTafterparty024
2016IVTafterparty025
2016IVTafterparty026
2016IVTafterparty027
2016IVTafterparty028
2016IVTafterparty029
2016IVTafterparty030
2016IVTafterparty031
2016IVTafterparty032
2016IVTafterparty033
2016IVTafterparty034
2016IVTafterparty035
2016IVTafterparty036
2016IVTafterparty037
2016IVTafterparty038
2016IVTafterparty039
2016IVTafterparty040
2016IVTafterparty041
2016IVTafterparty042


A 2016-os Ifjúsági világtalálkozó számos emléket, élményt nyújtott a résztvevőknek, a fényképeken visszaköszönő csillogó szemeket nézve talán mindannyiunkban megfogalmazódhat, hogy „milyen jó is lenne még mindig ott lenni, visszatérni!”. Ha visszamenni nem is ment vissza Krakkóba a SZALIM ifjonc csapata, de egy nap erejéig lélekben talán sikerült a nyáron eltöltött pillanatokat egy kicsit felidézni, újra átélni, átelmélkedni.
Ezen a hétvégén az egész csapat „újra hallhatta” s talán átélhette magában Ferenc pápa gondolatait, még közelebb kerülve azokhoz. Az a bizonyos „fiatalos arc” nem csupán a közös szentmisében, éneklésben, a vidámságban, a felhőtlen jókedvben, a csoportmunkában, a kreatív vetélkedőkben mutatkozott meg. Minden együtt-megélt pillanat közelebb vitte a kis csapat tagjait ahhoz, hogy örülni tudjunk egymásnak, hogy ráébredjünk újra és újra arra a lendületre, tenni-akarásra, amely bennünk lakik. Hogy mit is jelent lihegve, levegő kapkodva egy-egy stációt megmászni, majd megnyugodni, ismét küzdeni, hogy továbbléphess a következő állomásig… nem megtorpanni, kicsit leizzadni, majd felérni a hegycsúcsra. Arra a helyre, amiről sose gondoltad volna, hogy ennyire gyönyörű, magával ragadó, hogy minden fáradtságot megér.
Az esti órák felé a vacsora alatt és a hazafele úton talán mindannyian úgy térhettünk nyugovóra, hogy nem pusztán a barátainktól töltekezhettünk, hanem magától az Úrtól is. És reméljük, hogy a legközelebbi találkozásig csak még „magasabb és magasabb” hegycsúcsokra fog minket vinni az Úrtól kapott lendület, és hogy még jó pár évtizedig nem akarunk majd „nyugdíjba vonulni” kényelmes kanapénkra lelki életutunkon.  

Szögeczki Sára