Kisanimátorok lettünk!

Hogy mit is jelent számomra animátorrá válni? Erre a kérdésre a válasz a nővérekkel és a leendő animátortársaimmal tett kiránduláson fogalmazódott meg bennem.
Kati nővér egy pénteki nap alkalmával közölte velünk, hogy bizony Motivációs levelet kellene írnunk, hiszen ez is beletartozik az animátorrá válásunk folyamatába. Gondolkoznunk sem kellett azon, hogy hol és miként végezzük el eme feladatot, mert a csoportvezetőnknek már erre is volt egy kiváló ötlete: szervezett nekünk egy kisebb zarándoklat-félét Mátraverebély-Szentkútra.
Szombat reggel az oratóriumunk előtt találkoztunk. Mikor mindenki megérkezett, aki el tudott jönni, beültünk a kisbuszba, elmondtuk egy röpkefohászt, hogy jó utunk legyen és biztonságban odaérjünk, majd elindultunk úticélunk felé. Az út gyorsan eltelt és alig egy óra alatt oda is értünk.
Kiszálltunk a kisbuszból és körülnéztünk. Egy gyönyörű helyen találtuk magunkat, ahol szinte még egyikünk sem járt egy-két kivétellel. Először a templomot néztük meg, sajnos csak kívülről, mert épp egy szentmise zajlott. A szabadtéri oltár felé mentünk tovább, hol egy szűk körű Istentiszteletre készültek,így hamar rájöttünk,hogy valami más elfoglaltsággal kell indítanunk, így elindultunk, hogy megkeressük Szent László király lova patájának a nyomát. Egy kis túrázás után oda is értünk. Próbáltuk megtalálni a nyomot, amely nagyjából sikeredett is. Csináltunk pár képet magunkról és a cipőinkről, hogy azoknak, akik nem jöttek készíthessünk egy találós kérdést, mely természetesen jutalomért ment. Elindultunk visszafelé. Útközben egy híres emberes játékot játszottunk, s mire visszaértünk már véget ért a szűk körű istentisztelet, így megnéztük az oltárt, az ott található ereklyét és a szent emberekről mozaik technikával alkotott képeket, melyek szó, ami szó gyönyörűek voltak. Ettünk egy kicsit Kati nővér madárlátta sós rágcsálnivalójából, majd felküzdöttük magunkat a remetelakokhoz, de szó szerint. El sem tudtuk képzelni, hogy a régen itt lakó emberek, hogy bírták ki ezt a megpróbáltatást nap, mint nap. A kilátás nem volt mindennapi, de a hegyekben lévő frisslevegő sem. Közkívánatra nápolyit ettünk, de előkerült ott még szendvics, „elcsent” süti és májkonzerv is. Egy kis ideig csepergett az eső, de hamar el is állt, így elkezdhettük a visszafele utat, ami már sokkal könnyebb volt, mint a felfelé vezető. Odalent bementünk a templomba, hogy mostmár azzal is foglalkozzunk, amiért ténylegesen odamentünk. Kati nővér lapokat, tollakat és mappákat osztott ki, hogy meg tudjuk írni motivációs levelünket. Meglepődve tapasztaltuk, hogy „Itt már megint mise lesz.”, így kintre mentünk, hogy elvégezzük a ránkbízott feladatot. A szél kellemesen fújdogált, az idő enyhe és őszies volt és sütött a nap. Ott, a padon ülve néhány társam társaságában és telefonos segítséggel anyát felhívva fogalmazódott meg bennem, hogy mi is az az animátor, mi a feladata, s hogy miben vagyok már elég jó és miben kell változtatnom, hogy elérhessem a célom: az animátorrá válást. Egy animátor mindig legyen megértő, szerető, gondoskodó, segítőkész és, ahogy azt Ági nővér oly gyakran hangoztatta: „A gyerekeket ne önmagához, hanem Istenhez vezesse!”. Miután mindenki megírta a Motivációs levelét, megnéztük a Mária szobrot, hol imádkoztunk azért, hogy mindnyájunkból jó animátor lehessen az elkövetkezendőkben. Még játszottunk egy kicsit, de, hogy „ne feszítsük tovább a szülők idegeit”, elindultunk haza. Pedig a játék nagyon jó volt és már épp kezdtünk belejönni… A hazafelé úton próbáltuk megérteni a logi-sztori nevű játék lényegét,ami a végén még sikerült is. Igaz, kicsit eltévedtünk, de közös erővel, meg persze azért egy kis csalással (helyi ember segítségével) visszataláltunk a jó útra.

2017Kisanimator000
2017Kisanimator001
2017Kisanimator002
2017Kisanimator003
2017Kisanimator004
2017Kisanimator005
2017Kisanimator006


Az életben is igyekezzünk mindig erre törekedni. Ha valamiért véletlenül letérünk a jó útról és a rosszra lépünk, akkor mindenképp próbálkoznunk kell a visszatalálással, ha kell, akkor akár segítséget kérve. Sajnos az is könnyyen előfordulhat, hogy egy embertársunk tér le a helyes útról. Ha ez megtörténik, akkor segítenünk kell neki visszatalálni, s ha életünkben minden mást is A Tízparancsolat szerint élünk meg, akkor Isten a végítéletkor biztos, hogy nem, fog szemet hunyni eme cselekedetünk fölött.


Liptai Kinga